Joachim Murat 1767-ben született Labastide-Fortuniére francia városkában. A vendéglős szülők gyermeke csak rövid ideig folytatta elődei mesterségét és katonai pályára lépett. Karrierje meredeken ívelt felfelé, hamarosan Napóleon szárnysegédje lett, számos csatában harcolt az oldalán, ezért a császár 1808-ban kinevezte Nápoly királyának.

A magas rangot azonban nem sokáig élvezhette, az 1815-ben visszatért Bourbonok elől Franciaországba kellett menekülnie. De nem adta fel, hajón indult a város visszahódításáért. Egy vihar azonban eltérítette a hajót útjáról, Pizzo Calabróban partra kellett szállnia és itt már a Bourbon-csendőrség fogadta. 1815. október 13-án a 48 éves királyt agyonlőtték a helyi kastély udvarán. Az utókorra fennmaradt írás szerint holttestét egy silány fenyőkoporsóba tették és egy nagy tömegsírba vetették. A sír fölé emelték később a Szent György templomot - írta a Corriere della Sera című olasz napilap.

A bonapartisták kései utódai most ki akarják emelni onnan. Két nyom alapján remélik tervük sikerre vitelét. A fentebb említett írás ugyanis arra utal, hogy a koporsó fekete selyemmel volt kibélelve, ami láthatóvá vált, mert a rosszul záródó koporsó a sírba vetéskor kinyílt.

Murat megkeresésére már 1976-ban történtek kísérletek és egy akkor készült fotón egy törött koporsó látható, amelyből mintha sötét anyagfoszlány lógna ki. Ha a maradványok mégis benne maradtak, akkor a király könnyen azonosítható DNS-e alapján, amit össze tudnak hasonlítani Franciaországban már felkutatott utódaiéval. Ha viszont kiesett, akkor mintegy ezer koponya közül kell kiválasztani az övét.

A tervek szerint Murat-nak mauzóleumot építenek Pizzóban, és mellé temetik feleségét, Caroline-t, aki Napóleon húga volt.