Míg 1989-ben még csupán 16 ezer német férfi esküdött örök hűséget nem német arának, ugyanez a szám mára csaknem 40 ezerre emelkedett. A legtöbb külföldi feleség Lengyelországból, továbbá sorrendben Thaiföldről, Oroszországból és Romániából származik.

Házassági szakértők szerint a listából egyértelműnek tűnik az az irányzat, amely szerint a fejlettebb Németország gazdagabb férfiúi egyre nagyobb számban a gazdaságilag, illetve szociálisan elmaradottabb régiókból keresnek partnert maguknak.

A motivációt illetően már megoszlanak a vélemények, mégis az első helyen az a feltételezés áll, hogy a német férfiaknak kezd elmenni a kedve az emancipált nőktől, és az egyenjogúsággal járó válságosabb kapcsolatoktól; az emancipáció helyett a női odaadás, a hűség és a hála mellett teszik le a garast.

Ezen értékek megszemélyesítőit pedig inkább külföldön találják. Még az sem baj, ha a külföldi partner szebb és okosabb náluk, de az önmegvalósítást, a hivatást lehetőleg felejtse el.

A szociológusok szerint egyfajta érv az is, hogy képzettebb német férfiak érvényesíteni kívánják "szellemi fölényüket", ezt pedig egy külföldi nővel szemben könnyebben megtehetik, mint egy öntudatosabb, honi partnerrel szemben.

Szerepet játszhat a párválasztásnál az is, ha valaki egy "honfitársnővel" való tartós kapcsolatban már megégette magát, azaz elvált. Az adatokból kitűnt, hogy az ilyen, 30 év feletti férfiak közül mind többen gondolják úgy, hogy külföldön keresnek partnert.

Persze - mint a felmérés rámutatott - egy külföldi feleséggel sem minden fenékig tejfel. A német férfiak is hajlamosak arra, hogy a határokon átnyúló kapcsolatot idealizálják, s azután kénytelen-kelletlen rá kell döbbenniük arra, hogy a határok már a feleségek esetében is egyre inkább "elmosódnak."