A házaspár több mint ötven évvel ezelőtt mondta ki a boldogító igent. Jang asszony azt mondta: házasságkötésük után hamar rájött arra, hogy férjének túl sok hibája van.

Elválni nem tudtak, ugyanis abban az időben ez társadalmilag elfogadhatatlan cselekedet lett volna. Az idősebb generációk körében a válás még ma is tabunak számít.

Kapcsolatuk 1989-ben romlott meg végképp, amikor már mindenen összekaptak.

Az utóbbi néhány évben totális családi hidegháború alakult ki: már csak papírlapokra firkantott üzenetek segítségével kommunikálnak egymással.

Annak ellenére, hogy továbbra is együtt laknak pekingi lakásukban, teljesen külön életet élnek; a pár mindkét fele csak magának főz.

A gondot az jelenti, hogy Jang asszony soha életében nem dolgozott, ezért nincs nyugdíja. Mindketten Jang úr nagyjából 24 és fél ezer forintot érő ellátmányából élnek.

Jang asszony elmondta: most, ha szeretne valamit, kénytelen férjének üzenetet írni. Ezek a szövegek rövidek és velősek. "Elfogyott a fogkrém" - idézte saját levélkéjét a nő. Jang úr ilyenkor beszerzi a szükséges árut.

A nő azért fordult bírósághoz, hogy férje adja neki nyugdíja felét, aminek nyomán függetlenebb életet élhetne. Férje azt mondta: ha ezt megteszi, akkor feleségének kell fizetnie a lakás költségeinek felét.