Jékely Zsombor szerint Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum korábbi főigazgatójának ötlete alapján hozták létre a hat nagy múzeum összeolvasztásából álló MNMKK-t. „Neki voltak erről mindenféle nyilatkozatai, hogy miért gondolja ezt hatékonyabbnak, de az égvilágon semmit nem tett annak érdekében, hogy az intézmény működjön”.

„Nagyjából az volt a szempont, hogy az operatív feladatokat a Petőfi Kulturális Ügynökségnek kiszervezze, és egy hatalmas elnöki kabinetet hozzon létre maga körül”

– fogalmazott.

A Közgyűjteményi Központ vezetését 2025-ben Zsigmond Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója vette át, aki azonnal hozzálátott a központ vezetésének átalakításához. Azóta a tagintézmények közötti és az elnökkel való együttműködés is „normálisabb lett”, mivel azonban az egész szervezet hatalmas méretű, és „megugorhatatlan problémákkal” néz szembe, továbbra sem vált működőképessé – emelte ki.

„A tagintézményeknek vissza kell nyerniük az önállóságukat” – hangsúlyozta Jékely Zsombor, aki szerint nagyon sok kárt okozott, hogy a rendszerbe nagy történelmi múlttal, hagyományokkal, gyűjteményekkel rendelkező országos közgyűjteményeket kényszerítettek bele.

Az elmúlt két évben kiállítások, publikációk és egyéb szakmai programok maradtak el minden intézményben, az Iparművészeti Múzeum esetében pedig a főépület állapotmegóvásával sem tudtak megfelelően foglalkozni

– sorolta a példákat. Kiemelte: a központ „egyszerűen lehetetlenné tette a működést. Mindenre közbeszerzést kellett kiírnia a Közgyűjteményi Központnak, és soha nem volt ahhoz elég stáb, hogy ezek a gazdasági folyamatok normálisan működjenek” – emelte ki Jékely Zsombor, felidézve, hogy Tarr Zoltán kulturális miniszter végül szeptember végén, a Visegrádon tartott Országos Múzeumigazgatói Konferencián jelentette be a központ megszűnését. „Jelenleg a minisztériummal együtt azon dolgozunk különböző munkacsoportokban, hogy ennek a részleteit egyeztessük” – mondta az igazgató.

Kifejtette, hogy most egyfajta válságkezelés zajlik, „elintézetlen ügyek tömegével” kell szembenézniük, amelyekkel nem, vagy alig lehet előrelépni.

„Amit viszont ki kell beszélni, azok a károk, amelyek a múzeumi stábot, a munkavállalókat érték” – mondta. „Látom a kollégáimon, hogy egyszerűen kiégtek attól, hogy normális szakmai munkavégzés helyett vég nélküli adminisztrációval kell küzdeniük” – hangsúlyozta a főigazgató, aki szerint ezért nemcsak hatékonyabb munkavégzési struktúra megteremtése a cél, hanem a munkavállalók motiválása is.

Az igazgató elmondta, hogy az Iparművészeti Múzeum régóta küzd komoly problémákkal.

„Soha nem volt az Iparművészeti Múzeum gyűjteménye egyben kiállítva, és az épület sem volt tulajdonképpen soha felújítva a megépítése óta” – mondta. Ráadásul az intézmény pozíciója az országos múzeumok között elég gyenge, és ez az évtizedek alatt folyamatosan romlott. Példaként említette, hogy amikor 2019-ben létrejött a kiemelt kulturális kultúrstratégiai intézmények rendszere és a Nemzeti Kulturális Tanács, akkor az Iparművészeti Múzeum nem került be a kiemelt intézmények közé, ez pedig a finanszírozásban és az érdekérvényesítő képességében egyaránt sok hátrányt jelentett. Igazgatók kirúgása és lemondása tarkította az elmúlt húsz évet, az MNMKK-ba való integrálás pedig már csak egy utolsó csepp volt a pohárban, ahol az amúgy is rossz helyzetben levő intézményt más hasonló állapotú intézményekkel kapcsolták össze.

Azonban a Közgyűjteményi Központ lebontása sem egyszerű feladat, hiszen amikor az integráció megtörtént, a tagintézmények gyakorlatilag mindent elvesztettek – mondta Jékely Zsombor. Nincsen például saját adószámuk, de elvesztették az operatív stábjaik jelentős részét is, hiszen mindent központosítottak. Ezért

a megszűnés után még legalább fél év lesz mire újra minden intézmény visszakapja a teljes önállóságát

– foglalta össze Jékely Zsombor.

A következő időszak legfontosabb feladata lesz, hogy át kell gondolni az országos múzeumok szerepét, finanszírozását, működésük körülményeit. Arányos, átlátható, kiszámítható alapokra van szükség, hiszen az MNMKK-t súlyos aránytalanságok is jellemezték. „A mi múzeumunknak a személyi bérkerete annyira alacsony, hogy az országos diplomás bérek átlagától messze elmaradnak nálunk a muzeológusi vagy restaurátori fizetések, (...) hiszen csak a stratégiai intézményekben tudtak fizetéseket emelni az elmúlt években.” Ezeket az aránytalanságokat mindenképpen korrigálni kell, az önállósodásnak az egyik fontos kérdése lesz például, hogy jövőre milyen finanszírozással indulhatnak el a múzeumok.

Az igazgató a jövőtől elsősorban azt várja, hogy minél előbb elkezdődhessen az Üllői úti főépület rekonstrukciója, de az Iparművészeti Múzeumnak más épületei is zárva vannak, például a Nagytétényi Kastély, amelynek újraélesztése szintén fontos feladat lesz.

A Lechner Ödön által tervezett épület felújításáról szólva kiemelte: egy XXI. századi múzeumot szeretnének létrehozni az épületben. „Ha itt ezt a gyűjteményt be tudjuk mutatni úgy, ahogy terveztük az elmúlt másfél évtizedben, akkor biztos, hogy Magyarország egyik legjobb múzeumi gyűjteményével és kiállításaival fog találkozni a közönség” – hangsúlyozta.