A klímaváltozás elérte a kertjeinket, és ez egy komplex probléma. Akinek kertje van, és azt nem a hőségre optimalizálva alakította ki korábban, annak most változtatnia kellene a gondolkodásán.

Nincsenek csodanövények, csodaötletek, egyszerűen vannak olyan pillérek, amiket ki kell építünk a saját kertünkben – emelte ki Megyeri Szabolcs.

A kertész szerint egyáltalán nem nehéz a megfelelő alaphelyzet kialakítása, csak meg kell hozzá változtatni a szemléletünket, és akkor tud működni.

Mint mondta:

a 70-es, 80-as évektől kezdődően a magyar kertekben a pázsit, a gyep státuszszimbólum lett, miközben a nagy fák kikoptak,

ez szerinte a legelső pillér.

Komoly árnyékot adó fák helyett jöttek a tuják, sok százezer darab tuja lett elültetve a 90-es évektől kezdődően, meg japán fűz, csupa determinált növekedésű kisméretű fa. Pedig egy parkolóban, például egy bevásárlóközpont parkolójában, ahol aztán végtelen tér van alul is, a vezetékek hiánya miatt, meg fölül is, mégis gömbfákat ültetnek, miközben ha valahol, akkor ott aztán elférnének óriásfák.

„A kényelem a meghatározó, hogy ne kelljen metszeni, ne kelljen vágni, ne kelljen a lombot gereblyézni.

Ez a kényelem nagyon beszüremlett a kerttulajdonosokhoz is, nem akarnak nagy fákat, félnek tőle, tele vannak hiedelmekkel, hogy akkor az nekidől a háznak, meg az ereszben ott lesz a falevél.

De ha valakinek élhetetlen a kertje, akkor ebben a 38 fokban reggel kilenctől délután ötig normális ember nem megy ki egy olyan kertbe, ahol nincs árnyék. Ehhez képest ha a csatornából évente egyszer ki kéne szedni a falevelet, az nincs egyensúlyban azzal, hogy egész nyáron rendelkezésre áll egy árnyas kert” – fogalmazott

Megyeri Szabolcs szerint eluralkodott a „rendmánia”, ami ugyanaz a kategória, mint hogy a parkokban sok helyen ne legyenek cserjék, mert nem átlátható: ilyen biztonsági képzeteket szeretnek emberek, hogy ha át lehet látni egy parkot, akkor az biztonságos. Sok helyen a cserjék, a cserjefoltok ezért tűntek el, ezek további száradásokhoz vezetnek.

Ezért fontos szerinte ez egyik pillér, hogy legyenek nagyméretű fák, és ha elmúlik ez a hőség, és majd valaki fát ültet ősszel, akkor

nagyon lényeges, hogy eltérő növekedési fákat ültessünk, olyan fákat, amik gyorsan nőnek.

Vannak ilyen fafajok, fajták, amik 2-4 év alatt már komoly árnyékot tudnak adni, és ezeknek a védelmében lehet ültetni botanikailag értékes, de lassabban növő fákat.

„Ha valaki szeptemberben elültet majd egy török mogyorót vagy egy hársat, 2045 előtt nem fog összezárni a lombja és nem fog árnyékot adni. Ezért kell nagyon gyorsan növő fákat ültetni, aminek ha kimondja a nevét egy kertész, akkor nagyon sok ember a szívéhez fog kapni, mert vannak szinte rettegett növények, például a nyárfa.”

A fehér nyárfa szöszöl, de van tucatnyi nyárfa, ami nem szöszöl, és brutális gyorsasággal nő, de ehhez hozzá kell tenni, hogy majd nem marad a kertünkben 30 évig, meg 50 évig, hanem mondjuk 15 vagy 18 évig marad – fogalmazott a kertész.

„Itt jön be az, hogy dolgozni kell vele. Ezért lettek a tuják, mert volt egy olyan elképzelés, hogy nem kell a tuja leveleit gereblyézni.

De gondoljuk végig: nem egész évben kell gereblyézni, csupán ősszel néhányszor, ezzel van valamennyi munka, de hát ezt hívják kertnek!

Ez azért nem olyan hatalmas munka, amit egy átlagember, egy átlagos kerttulajdonos ne tudna elvégezni 2-3 alkalommal évente. Tehát amíg nincs árnyék a kertünkben, addig valójában nem kertünk van, hanem egy katlanunk” – hangsúlyozta Megyeri Szabolcs.

Az interjút Exterde Tibor készítette.