A Magyar Orvosi Kamara harcot hirdetett az úgynevezett orvosbárók ellen. Álmos Péter szerint az „orvosbáró” egy nagyon puha fogalom, és az orvostársadalmon belül sokszor inkább orvosoligarchaként nevezik azokat, akik jelentős monopóliummal bírnak eszközök, kapcsolatok terén, és olyan hatalmuk van, amellyel saját érdekeik szerint befolyásolni tudják az egészségügy működését.

A MOK elnöke szerint amikor elkezdett kialakulni az a jelenség, akkor alapvetően a szakmai tehetségük révén emelkedtek ki ezek az emberek.

„Ez még a hálapénzes rendszerben volt, és azzal, hogy kiemelkedtek, olyan társadalmi kapcsolati hálójuk lett, ami aztán az orvostársadalmon túl is stabilizálta a helyzetüket. Ez mára teljesen elszakadt, tehát nem feltétlenül a szakmai kiválóság okozza, és

azt mindig hangsúlyozni kell, hogy a szakmai elit, illetve az orvosbáró nem ugyanaz.

Lehet, hogy van átfedés, de attól, hogy valaki egy nagyon jó és nagyon neves orvos, még nem szükségszerűen viselkedik orvosbáróként. Az orvosbáró egy negatív szereplő, aki torzítja a rendszert, mert például nem érdekelt abban, hogy egy külföldön megszerzett tudást továbbadjon, mert ezzel ő birtokolja azt a „betegpiacot”, aki olyan problémára keres megoldást. De ez morálisan és minden szempontból súlyos helyzetekhez vezethet. Eljutottunk addig a pontig jó néhány évvel ezelőtt, hogy

az egyik ilyen kolléga, akit nyugodtan nevezhetünk orvosbárónak, azt mondta egy kollégánknak, akinek a gyermekének daganata volt, hogy akkor műti meg, ha az osztályának egy részét a »báró úr« betegei számára átengedi.

Azt gondolom, hogy lehet bárki, bármilyen zseniális orvos, ilyen destruktív személyeket, ilyen morális hozzáállást nem lehet megengedni a rendszerben” – szögezte le Álmos Péter.

Hozzátette: sokféle oktató, tanító van nyilván, de azért azt látni kell, hogy – különösen manuális szakmákban, így az egészségügyben is – a tudásátadás folytonossági láncot teremt és kritikus pont. Egy jó orvosnak szerinte tehát jó tanítónak is kell lennie. Vannak legendás tanítómesterek, de aki nem annyira jó, annak is törekednie kell arra, hogy átadja a tudását, megossza a tudását.

„Nagy probléma, ha valahol megtörik ez a tudásátadási lánc, ha kiürülnek osztályok, elmennek külföldre, mert ez nem úgy működik, hogy hirtelen képzek sebészeket és újraindítom az egészet, mint egy gyárban a szalagot, hanem nincs, aki átadja a tudást. Ez évekre vagy évtizedekre megtörheti egy adott terület jó egészségügyi ellátását” – mondta, megjegyezve, hogy az is probléma lehet természetesen, ha nincs fiatal, aki átvegye a tudást. Mindazonáltal például az arab országokban – az Egyesült Arab Emírségben és a Közel-Keleten – kifejezetten úgy építettek fel új modern egészségügyet, amikor pénzük lett hozzá, hogy „leigazoltak” nyugat-európai orvosokat, akik betanították a helyieket.

Az orvoskamara úgy látja, az egészségügy is mélyen át lett politizálva, és a politika már-már osztályvezetői szintig lement.

Ez Álmos Péter szerint nem azt jelenti, hogy az osztályvezetők politikai kinevezettek lettek volna, de sok helyen olyan emberek, akik lojálisak voltak a politikai kinevezetthez vagy a politika által helyben tartotthoz.

„Mutyi tanszékvezetések jöttek létre, amikor nem írtak ki pályázatot, hanem az volt, hogy kijelölöm őt, mert ő megbízható káder. Elmaradt a verseny, elmaradt a nyilvános pályázat, a nyilvános megmérettetés, és ez ugyanoda vezet, mint bármilyen más szektorban, vagyi nem biztos, hogy a legalkalmasabb van most abban a pozícióban. A betegellátás szintjén már nem a politikai szimpátia döntött, hanem inkább a személyes lojalitás a politikailag szimpatizált szereplőhöz, ami sokféle lehet, rokoni kapcsolattól kezdve a szakmai elköteleződésig” – fogalmazott a MOK-elnök.

Egy olyan rendszert kell szerinte alkotni, ahol ez nem történhet meg. Nyilvánosnak kell lennie a pályázatoknak, nincs olyan, hogy egy vezető úgy gondolja, hogy nem ír ki pályázatot, mert szerinte rendkívüli helyzet van – miközben nincs, mert lennének pályázók. Vagyis a rendszert magát kell olyanná tenni, hogy „ne történhessen meg se a bárósodás, se az érdem nélküli kinevezés” – mondta.

Megoldásnak azt látja, hogy kötelező legyen kiírni nyilvános pályázatot.

Ez már segítene szerinte olyan helyzeteken, amit egyes egyetemi klinikáknál látnak, hogy évek óta nem írnak ki pályázatokat, hanem kézzel vezérel a rektor. „És ha ez megvan, akkor utána már meglesz az a fajta önszabályozás, ami segíti azt, hogy érdem alapon válasszuk ki az embereket, vagy legalábbis lesz egy kontroll efelett” – jelentette ki Álmos Péter az InfoRádió Aréna című műsorában.

A cikk Herczeg Zsolt interjúja alapján készült. A teljes beszélgetést megnézhetik, meghallgathatják alább.