Kozmogén izotópok is segítettek megállapítani, hogy a Paksi Atomerőműben keletkező kiégett fűtőelemek végleges elhelyezésére tervezett nagy aktivitású radioaktív hulladéktároló biztonságát fenyegeti-e a felszín természetes lepusztulása. Ruszkiczay-Rüdiger Zsófia, a HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Földtani és Geokémiai Intézetének kutatója az InfoRádióban elmondta:

százezer éves nagyságrendben is biztonságos lehet a tároló.

Kiemelte, hogy megvizsgálták a gerincek lepusztulási rátáját, és vizsgálták több kis patak vízgyűjtőjének lepusztulását. Arra jutottak, hogy mind a gerincekre, mind pedig a vízgyűjtőkre, tehát a teljes területre vonatkozó becslés nagyon alacsony lepusztulási rátákat eredményezett. Maximálisan 30 méternyi kőzet pusztul le ugyanis 1 millió év alatt.

A hulladéktárolók legalább 300 méter mélyen vannak biztonságos mélységben, és legalább 10 ezer évig kell kitartaniuk. A mostani hulladéktárolót 500-1000 méter mélységbe, tehát jóval mélyebbre tervezik

elhelyezni. Így még hogyha gyorsul is a folyamat, akkor is alatta maradnak a veszélyes mértékű lepusztulásnak – tette hozzá a kutató.

Mint ismertette, arra sem kell számítani, hogy a patakok mély szurdokokat hoznának létre, amelyek lokálisan belecsíphetnének a hulladéktároló biztonsági zónájába, a felszín lepusztulása egyenletes. Remélhetőleg a tektonikus mozgások nem változnak, így pedig százezer éves nagyságrendben is tökéletes mélységet jelent a hulladéktároló.