A venezuelai események, a Nicolás Maduro elnök elhurcolására szervezett amerikai katonai beavatkozás kapcsán ismét előkerült Grönland helyzete. Maga Donald Trump amerikai elnök is szóba hozta a venezuelai akció utáni sajtótájékoztatón, amikor azt mondta, hogy Grönlandra tényleg szükségük van, a védelmük miatt kell. Az elnök tavaly év végén egy grönlandi különmegbízottat is kinevezett.

Az USA számára Grönland csak részben a jégtakaró alatt rejlő nyersanyagok miatt fontos, mert ennek a kitermelése meglehetősen nehézkes – mondta Wagner Péter. Grönland dán fennhatóság alatt áll, a dánok pedig a NATO tagjai, ráadásul alapítók. Mint az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezető elemzője emlékeztetett, egy olyan kétoldalú megállapodás van a két ország között, ami lehetővé tesz bármit az Egyesült Államoknak, vegyesvállalatok létrehozását, gazdasági koncessziókat, és még

katonai bázisai is vannak az amerikaiaknak Grönlandon, ha pedig még többet szeretnének, akkor arról is dönthetnek.

„Dánia az Egyesült Államoknak külön is egy szoros történelmi, katonai, politikai biztonsági partnere, és a NATO-n keresztül egymás szövetségesei is. Azt nagyon érdekes volt látni, hogy Dánia – melynek lakossága a fele Magyarországénak – mennyire gyorsan és átfogó módon reagált erre a megjelenő amerikai fenyegetésre. Nemcsak arról volt szó, hogy verbálisan ellenezték és kikérték maguknak, hanem eközben katonai beszerzéseket indítottak el azért, hogy megerősítsék a katonai jelenlétet Grönlandon. Korábban mondjuk egy járőrhajó járőrözött néha, meg egy 12 fős kutyás járőr járta a lakatlan észak-grönlandi területeket, hogy a dán jelenlétet, a dán szuverenitást fenntartsák. Az amerikai bejelentés után közölték, hogy drónokat vásárolnak, és azokkal 24 órás jelenlétet tudnak biztosítani, illetve megduplázzák a hadihajóik számát. Legutóbb pedig azt jelentették be, hogy amerikai haditengerészeti járőrrepülőgépeket fognak venni” – fogalmazott.

Egyrészt tehát kicsit még közelebb húzzák magukhoz a dánok az amerikaiakat azzal, hogy tőlük repülőket, hadihajókat vásárolnak. Emellett skandináv szinten az északi együttműködés keretében is létezik az országok egymást támogató rendszere – tette hozzá. A venezuelai akció utáni első bejelentések is épp a svéd, a finn, a norvég bejelentések voltak, kifejezve a szolidaritásukat.

Az amerikai kifogás egyébként az, hogy a skandináv országoknál jönnek az orosz és a kínai hajók, ott idegen érdekek vannak jelen, ezért majd az Egyesült Államok átveszi a régió felügyeletét, amihez át kell vennie Grönlandot. A dán reakció erre az, hogy inkább hadgyakorlatot tartottak Grönlandon, amire nagyon régóta nem volt példa – emlékeztetett Wagner Péter.

Az Egyesült Államoknak minden szövetségesével feszültebbé vált a viszonya,

miután megfogalmazta kritikáit a NATO-tagországokkal szemben, amikre utóbbiak próbálnak reagálni. A legkomolyabbak a védelmi kifogások – idén volt egy NATO-csúcstalálkozó Hágában, ahol a spanyolok kivételével minden ország vállalta, hogy 2035-re a védelmi kiadásainak mértéke eléri a GDP-je 3,5 százalékát, és lesz egy plusz 1,5 százalékos vállalás arra, hogy a védelmi infrastruktúrával kapcsolatos beruházásokat fognak indítani. A vezető elemző rámutatott: mindez azért is érdekes, mert az Egyesült Államok védelmi kiadásai ilyen ütemben nem emelkednek. A szint esetükben hidegháború alatt 6 százalék körül volt, jelenleg 3,5 százalék.

„Most az orosz támadás teljesen átrajzolta a dolgokat, az európai országok nagyobbik része érzi, hogy nemcsak meg kell felelnie az amerikaiaknak, hanem van itt egy valós európai fenyegetés. Bizonyos európai politikusok arról beszélnek, hogy Oroszország négy-öt év múlva – igaz, feltételes módban – támadást indíthat” – mondta Wagner Péter.

Berlin megfogalmazott célja, hogy a hadserege Európa legerősebb hagyományos haderejévé váljon,

ami azért is érdekes, mert Németországban a II. világháború után a haderőfejlesztés, és egyáltalán a haderő tabu téma volt. A szakértő felidézte: a hidegháború alatt, 1955-ig Nyugat-Németországnak nem volt hadserege. Akkor a tehermegosztás szempontja miatt az amerikaiak azt mondták a NATO-szövetségeseknek, hogy ha kitörne a harmadik világháború, az Nyugat- és Kelet-Németország között zajlana, de előbbinek – habár már akkor is az európai gazdaság egyik legerősebbje volt – nincs hadserege. Akkor vették föl a NATO-ba az NSZK-t, és akkor döntöttek arról, hogy akkor fejlesztik a német hadsereget.

„És amíg arról volt szó, hogy »megvédjük magunkat», az ezt a német háborúellenes logikát annyira nem érintette. Akkor került felszínre Németország és a katonaság viszonya, amikor a rendszerváltás után a NATO fő csapásiránya, a Szovjetunió megszűnt, nem volt hagyományos ellenség, aminek az eredményeként a Nyugat-Balkánon zajló polgárháborúban, Szarajevóban, Boszniában avatkoztak be. Ez a legtöbb országnak nem volt gond, a német alkotmány viszont azt mondta, hogy német katonákat nem lehet a határon kívül bevetni. De felmerült a kérdés, hogy akkor sem lehet, ha Boszniában népirtás folyik? Így kezdett úgymond erodálódni a német háborúellenes gondolat, hogy a német politikusok, igaz, nagyon lassan, de reagáltak arra, hogy Németország felelőssége tovább tart a német határnál. Ráadásul épp egy genocídiumról – ugye az Németországban rosszul hangzik – volt szó, pont abban ne segítenének? Innen jutottak el oda, hogy a 2010-es évek elején egy német drón lebombázott egy tankert valahol Afganisztánban, amiben meghalt 50 afgán, az egészet drónfelvételen keresztül látják a németek, akiknek már nem kell megvárni, míg felrobbantják őket. Már nem csak utána lőhettek vissza Afganisztánban, hanem

ha látták, hogy valaki rájuk fog egy fegyvert, akkor már lőhettek. Ez óriási változás 24 év alatt”

– fogalmazott a vezető elemző.

A németeknél a védelmi költségvetés mérete sem volt sokáig téma, a NATO-csúcsokon is ódzkodtak az emeléstől – tette hozzá. Amikor a 2 százalékos arányt vállalták a tagállamok, Németország azt mondta, nem ad menetrendet, majd valamikor eléri ezt a szintet, de valójában sosem fogja. Most meg tudható, hogy 2029-re 129 milliárd euró lesz a német védelmi költségvetés.

Mint Wagner Péter elmondta, a Financial Timesnak volt egy érdekes megközelítése: azt nézték műholdfelvételekkel, hogy hogyan változott Európában a védelmi ipari vállalatok ipartelepeinek a mérete. Az jött ki, hogy 35 százalékkal nőtt az iparcsarnokok mérete. Közben arra vonatkozóan is vannak adatok, hogy az országok elkezdték növelni a védelmi kiadásaikat, valamint hogy fegyvereket, járműveket vesznek. Itt persze sorban állás van, egyszerre sokan akarnak tankot, rakétát és más dolgokat venni. A gyárak próbálják növelni a kapacitásaikat, de egy szint felett ez csak úgy megy, hogy építenek egy új gyárcsarnokot.

További problémaként említette

a munkaerőhiányt és a nyersanyag-ellátási nehézségeket, valamint azt, hogy a gyártásban is vannak nehézségek, hiszen a védelmi célokra gyártó vállalatok másoknak is dolgoznak, le vannak kötve.

Ha a rendelési ráta hirtelen megugrik mondjuk távmérőkre, azt nem tudja csak úgy kielégíteni, hosszú folyamat, amíg a rendelésből kész termék lesz.

A haderőfejlesztés egyébként Wagner Péter szerint a GDP-ben csak akkor jelenik meg kedvezően, ha kutatás-fejlesztés, ha innováció van benne.