Március kivételével minden hónap szárazabb volt az átlagnál 2025-ben. A Duna-Tisza közén, a Balatontól keletre és Békésben is súlyos aszály pusztít. Az elmúlt években egyre többször jelentkező csapadékhiányt a növényzet is megsínyli, és idővel alkalmazkodni kezd, az ELTE meteorológiai tanszékének három kutatója, Kiss Anna, Szabó Péter és Pongrácz Rita azt modellezte, hogyan. A májustól augusztusig tartó időszak átlaghőmérséklete és csapadékösszege alapján kiszámítható úgynevezett erdészeti szárazsági mutató alakulását vizsgálták, és azt, hogy ez alapján milyen erdő-, illetve növénytársulás érezheti jól magát Magyarországon.

A kutatók az üvegházhatású gázok kibocsátásának alakulásától függően háromféle forgatókönyvvel számolta. A legderűlátóbb szerint nem lesz változás az ország növényzetében a következő évtizedekben, mert azonnal radikális üvegházgáz-kibocsátáscsökkentésbe kezdünk, és ebben az esetben valójában nem látható igazán nagy változás, nagyjából ugyanarra számíthatnánk a 2081-2100-as időszakban, mint ami napjainkban jellemző – magyarázta Kis Anna, az ELTE meteorológiai tanszékének tudományos munkatársa.

Egy másik forgatókönyv a 2040–2050-es években elkezdett kibocsátáscsökkentéssel számol. Ebben az esetben a modellezések szerint a szárazabb klímát kedvelő erdősztyepp az Alföld szinte teljes területére kiterjedne. A hűvösebb, nedvesebb éghajlaton élő bükkösök, gyertyános tölgyesek visszaszorulnának. „Ha azonban nem kezdünk az üvegházhatású gázok csökkentésébe, ezek el is tűnnek Magyarországról az évszázad végére” – figyelmeztetett a kutató.

Mint mondta: a bükkösök, amelyek elsősorban az ország északi, illetve nyugati területein találhatóak meg most, teljesen kiszorulhatnak, és helyette megjelenik a sztyepp, amely a 2005–2024-es időszakban egyáltalán nem volt jelen az országban, és már ez foglalhatja el az Alföld legnagyobb részét.

A modellezést végző kutatók kiemelték, hogy a sztyepp, azaz füves puszta, bár csak a kibocsátáscsökkentés nélküli forgatókönyv szerint jelenik meg Magyarországon, de ez esetben mértéke olyan jelentős lesz, hogy az ország legnagyobb részére ez a kategória valószínűsíthető 2080-2100-ra. Hozzátették: ennek elkerülésére mielőbbi kibocsátáscsökkentésre lenne szükség.