A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia szerint Jeruzsálemben már az V. században biztosan megemlékeztek Szűz Mária égi születésnapjáról. Az ünnepet Dormitio sanctae Mariae, azaz "a szentséges Szűz elszenderülése" névvel illették. A VI. század során az egész Keleten elterjedt az ünnep. Róma a VII. században vette át, és a VIII. századtól kezdve Assumptio beatae Mariaenek, azaz a Boldogságos Szűz mennybevételének nevezték.

XII. Piusz pápa 1950. november 1-jén hirdette ki hittételként, hogy a "Boldogságos Szűz Mária földi életpályája befejezése után testével és lelkével együtt felvétetett a mennyei dicsőségbe".

Szent István király olyan fontosnak tartotta az ünnepet, hogy ezen a napon ajánlotta Magyarországot Szűz Mária oltalmába.

Ezért nevezik őt Magyarország égi pártfogójának, vagyis Patrona Hungariaenek. Szent István 1038-ban Nagyboldogasszony napján hunyt el. Magyarországon Nagyboldogasszony kötelező ünnep, vagyis a katolikusoknak kötelező szentmisén részt venniük az ünnepen, akkor is ha nem vasárnapra esik.

Magyarországon több székesegyház, köztük az esztergomi bazilika és számos templom tartja ezen a napon a búcsúnapját, vagyis ünnepli a templom védőszentjét - tették hozzá.