Az ellenőrzés legalapvetőbb módja az érzékszervi vizsgálat, amit a határállomáson is el tudnak végezni a kollégák – mondta az InfoRádióban Nemes Imre. „Ránéz, beleszagol, »pfúj, itt valami olyan szag van, aminek nem kellene lennie«, és már nem is kell tovább vizsgálni az árut, hanem kuka” – fogalmazott.

Emellett természetesen vannak laboratóriumi vizsgálatok például a maradék anyagot illetően, hogy tartalmaz-e antibiotikumot mondjuk egy csirkeszállítmány. Ilyenkor a terméket kicsontozzák, lepépesítik, majd különböző módszerekkel vizsgálják: laboratóriumi gyorstesztekkel, vegyszerekkel, esetleg baktériumot tenyésztenek ki belőle, hogy tartalmaz-e olyat, ami nem odaillő – magyarázta a Nébih elnöke, kiemelve: nagyon sok vizsgálaton esik át egy-egy minta.

A vizsgálatok alkalmával a legfontosabb amúgy, hogy a vizsgálat pillanatban mi van az adott tételben, rendben van-e, fogyasztható, biztonságos és hogy jó minőségű-e, ezáltal garantálható ugyanis az élelmiszerbiztonság – mondta a szakember.

Amennyiben kifogás merül fel egy termékkel kapcsolatban, akkor az felkerül az Európai Unió élelmiszer- és takarmánybiztonsági riasztási rendszerébe (RASFF), értesítve valamennyi tagállamot. Sőt, már a vizsgálatok megkezdésről is, „ha valami nem egészen kóser”, és majd a vizsgálatok lezártával a teljes dokumentáció, amit minden uniós ország illetékes hatósága láthat – folytatta Nemes Imre.

A hivatal elnöke – kérdésre válaszolva – arról is beszélt, hogy egy vasúti gabonaszállítmány esetében a hatóságok emberei úgymond mintáznak. „Megvannak a szabályai, hogy ha egy szerelvény tíz-húsz-száz vagonból áll, akkor hány vagononként kell mintát venni, sőt, hogy hány mintát és a vagon mely részéből” – fejtette ki. Ezeket a mintákat aztán egyesítik, összeönti és úgy kerülnek vizsgálatra, tehát elvileg nem fordulhat elő, hogy oda nem illő tételek rejtve maradnak. „Statisztikai módszerrel meg van határozva, ki van számolva, hogy honnan kell és milyen mintákat venni” – erősítette meg Nemes Imre.

A Nébih laboratóriumában a gabonák GMO-mentességét/szennyezettségét is vizsgálják, ahogyan a harmadik országból érkező vetőmagoknál is végeznek ilyen szúrópróbaszerű vizsgálatokat.

Karantén károsítók

Az InfoRádió Aréna című műsorában szó esett az úgynevezett karantén károsítókról is. Ezek olyan betegségek, növényi kórokozók, amik nem őshonosak az ország területén, és ha behurcolják őket, nehezen kiirthatók. Például egy szép horvátországi mandulafán vagy egy leanderen lehetnek olyan károsítók, amelyek Magyarországon nem találhatók meg, amik ellen a védekezés sokkal nehezebb, mint a szabályokat betartani – emelte ki Nemes Imre.

Hogy miként lehet egyáltalán rábukkanni az ilyen kórokozókra, a Nébih elnöke a rendkívül kártékony, és tavaly Szlovéniában felbukkant japán cserebogarat (Popillia japonica) említette példaként, ami miatt a kormányhivatalokkal együttműködve rovarcsapdákat helyeztek ki az ország különböző pontjain, és folyamatosan vizsgálják az esetleges jelenlétét. Ugyanígy nagyon fontos, hogyha valaki a növényein furcsa elváltozást tapasztal, jelezzék egy növényorvosnak, aki el tudja dönteni, hogy milyen kórokozó okozta az elszáradást, vagy levélrothadást.

Ha például felmerül az állati károsító jelenléte, az bejelentésköteles, hogy a hatóság mielőbb meg tudja hozni a szükséges intézkedéseket (mondjuk vegyszeres kezelés) az eliminálás végett – mondta Nemes Imre, arra is felhívva a figyelmet, hogy vannak olyan növényvédőszerek, amelyek a biogazdaságban is használhatók, mindazonáltal az elsődleges cél, hogy egy nem nem őshonos károsító ne terjedjen el az országban.

A teljes műsor alább meghallgatható.