Schmidt Mária a Látószög elnevezésű blogján fejtette ki véleményét az MTA-ról annak nyomán, hogy az MTA gazdasági és jogtudományok osztálya állásfoglalást adott ki: ha Orbán Viktor májusban meglátogatná a tudományos akadémia alapításának 200. évfordulójára emlékező ünnepi ülést, akkor a poloskázós március 15-i beszéde elleni tiltakozásul a résztvevők számottevő része elhagyná a termet.

A történész szerint ez „nettó politizálás”, amely előre egyeztetett, ráadásul az aláírók szerinte „egytől egyig sokat próbált ballibek”, akiknek nincs komoly súlyuk, ezért választották az „aláírósdit”.

„A Magyar Tudományos Akadémia maga a velünk élő sztálinizmus. Tagjai olyan privilégiumok sorát élvezik, amelyek élethossziglan járnak nekik, vagyis életjáradékot kapnak.
Ennek folyósításához bekerülésüket követően semmilyen teljesítményt nem kell felmutatniuk, semmilyen követelménynek nem kell megfelelniük” – írta Schmidt Mária, és az is kijelentette, hogy az MTA tekintélyét igencsak megtépázta, hogy a kommunista időszak alatt mindenekelőtt a pártállamhoz fűződő elkötelezettség alapján választották ki tagjait, tisztségviselőit, és ők a rendszerváltoztatás után is megtartották tagságukat.

Azt is felrótta, hogy nem emelték fel a szavukat azért, hogy az összes egyetem visszakapja az egyetemi tanárok tudományos minősítésének jogát, ami szerinte példátlan módon a sztálinizmus tovább élő örökségeként az MTA-nál van. Az egyetemi tanári kinevezésekről a Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) dönt, amely sok esetben az MTA doktori követelményeit veszi alapul a minősítési eljárás során, illetve több egyetem az MTA doktori címhez köti az egyetemi tanári pályázat lehetőséget. A történész szerint egy átlagos MTA-tag teljesítménye nem különbözik szignifikánsan egy nem akadémikus magyar kutató teljesítményétől, és az akadémikusok 82,4 százalékának nem készült az utolsó tíz évben nagy befolyást jelentő cikke, ezért Schmidt Mária szerint „akadémikusnak lenni teljesítmény nélküli rangot, kiváltságot, élethosszig tartó megélhetést és megannyi privilégiumot jelent”. Egyben azt javasolja, hogy a tudományos minősítést helyezzék vissza az egyetemekre.

„Javaslom, az MTA-tagság presztízsének megóvása érdekében, hogy a jövőben bekerülő tagok számára a tagság ne járjon más privilégiummal, mint azzal a tekintéllyel, amit ez a nagymúltú intézmény, a magyar tudományosság fellegvára nyújt. Az állam vonuljon ki az MTA finanszírozásából, vegye vissza a neki juttatott ingatlan- és egyéb vagyont, kivéve a székházat, aminek méltó állapotáról gondoskodjon, ahogy arról is, hogy a félévenként összegyűlő akadémikusok méltó módon tudjanak tanácskozni. Ez felel meg a magyar tudományosság érdekének, a magyar tudományos élet hagyományainak” – írta Schmidt Mária.

A bejegyzésre az Akadémia honlapján reagált a testület elnöke. Freund Tamás szerint Schmidt Mária írása a Magyar Tudományos Akadémiával kapcsolatos, súlyos tévedéseket, szándékos félrevezetéseket tartalmaz. Mint fogalmaz, az MTA Gazdaság- és Jogtudományok Osztályának belső vitaanyaga nem egy „közlemény”, azt nem hivatalos csatornán keresztül juttatták el a sajtóhoz, és az elnök is kiadott egy állásfoglalást az ügyben, és hangsúlyozta, hogy a Magyar Tudományos Akadémia küldetésénél és alkotmányos státuszánál fogva politikai vitákba nem kapcsolódhat be.

„Az Akadémia fennállásának 200 éve alatt különféle politikai rezsimek képviselői rendre beavatkoztak az Akadémia autonóm működésébe. Az egyik legdurvább ilyen beavatkozás Sztálin és Rákosi idejében történt. Az ekkor kialakított struktúra 1990-ig állt fenn. Meglehetősen alaptalan, történelmietlen és etikátlan azt az Akadémiát azonosítani a rajta erőszakot tevő, őt eltorzító rendszerrel, amely az erőszakot – akarata ellenére – elszenvedte – írta Freund Tamás.

Az elnök szerint tisztességtelen a sztálinizmus Akadémián belüli túléléséről beszélni azokkal a nemzeti és akadémiai nagyjainkkal – különösen Antall Józseffel, Kosáry Domokossal, Szabad Györggyel, Mádl Ferenccel és Szentágothai Jánossal – szemben, akiknek társaikkal együtt „volt erejük és bátorságuk az akadémiai tagságot a tudományos teljesítménytől és kiválóságtól függővé tenni”. A rendszerváltoztatás után az akadémikusok már szigorúan szakmai alapon lettek kiválasztva, megszűnt a nyílt politikai beavatkozás – állítja Freund Tamás, és hozzáteszi, nem állítható, hogy minden esetben a legjobbak jutottak be a testületbe, de ennyi hibaszázalék a társadalom minden szektorában előfordul.

Az MTA első embere szerint minden alapot nélkülöz az az állítás, hogy az Akadémia bármiben is veszélyezteti az egyetemi autonómiát, az egyetemek tudományos minősítéshez való jogát. Az Akadémia a tudományos minőség és tudományetika letéteményese, az ezek feletti őrködés fontos közfeladata. Természetesen nem minden kiváló tudós lesz akadémikus, mivel az akadémikusok számát az akadémiai törvény 365 főben határozza meg.

A tudományos teljesítményről úgy vélekedik, hogy azt nem csupán szcientometriai adatokkal mérik, legalább ilyen fontos az utánpótlás-nevelési, oktatási, innovációs, tudományos közéleti és tudomány-népszerűsítő tevékenység, a teljes tudósi életmű. „Teljesítmény nélküli kiváltságokról beszélni a nemzet érdekében egy életen keresztül nem csupán napi 8 órában dolgozó és az országnak komoly megbecsülést és presztízst szerző tudósokról méltánytalan. Az akadémikusi tiszteletdíj (két évtizede változatlanul havi nettó 360 ezer forint) pedig nem éri el azt az összeget, amelyet – teljes joggal – annak a több mint 900 sportolónak biztosít az állam életjáradék formájában, aki olimpiai helyezéseivel vagy edzőként komoly dicsőséget hozott az országnak” – áll a válaszban.

Freund Tamás a Magyar Tudományos Akadémia lejáratására, hiteltelenítésére történő minden erőfeszítést, álhírterjesztést, rágalmazást a nemzet jövője, jóléte, megmaradása szempontjából rendkívül kártékonynak tart, és azt kéri, hogy az Akadémia alapításának 200 éves évfordulója a magyar tudományos közösség és a nemzet tagjait egyesítő ünnep legyen. „Meggyőződésem, hogy a tudomány eredményeit a politika, a gazdaság és a tudomány legjobb erői is csak együtt tudják a közjó, az ország biztonsága és fejlődése szolgálatába állítani. A magyar tudományosság egészét képviselő Akadémia erre törekszik, és ehhez kéri mindhárom közösség vezetőinek és tagjainak támogatását. Kivétel nélkül mindenkiét” – írta az MTA elnöke.