A Budakeszi Vadaspark közösségi oldalán a lakosság segítségét kéri a szerelemtől túlfűtött vadmacskák védelme érdekében. A vadmacskák párválasztási időszaka februártól márciusig tart, és ilyenkor nagyobb területeket járnak be, gyakrabban haladnak át főútvonalakon is, így nagyobb a veszélye annak, hogy gázolás történik. Azt tanácsolják a közlekedőknek, hogy körültekintően vezessenek, ha pedig elgázolt állatokat vesznek észre a Pilisi Parkerdő vagy a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, akkor jelezzék a vadasparknak vagy a természetvédelmi őrszolgálatnak.

A Budakeszi Vadaspark sajtóreferense az InfoRádióban elmondta: a vadmacskákat nagyon sokan összekeverik az elvadult házi macskákkal, pedig két külön fajról van szó, ugyanakkor közeli rokonságban vannak, ezért szaporodóképes egymással a két faj, illetve képesek szaporodóképes utódokat nemzeni. Ez azt jelenti, hogy hibridizálódhatnak, ami hozzájárulhat a faj veszélybe kerüléséhez, illetve a legsúlyosabb esetben akár a vadmacskák kihalásához is.

Nagy Ingrid megerősítette, hogy a február–márciusi időszakban megnő a gázolások száma, ugyanis a vadmacskák ilyenkor sokszor tévedhetnek utakra. Hozzátette: az állatok többsége nem tudja, hogy veszélyt jelenthetnek rájuk nézve az autók. Ráadásul éppen most van a vadmacskák pacsmagolási (szaporodási) időszaka, amikor gyakran az élőhelyüktől jóval messzebb is elmerészkednek, illetve ilyenkor sok esetben figyelmetlenebbek is, így bármikor megtörténhet a baj egy forgalmasabb úton.

A Budakeszi Vadaspark sajtóreferense elmondta: főleg a cirmos házi macskáktól nagyon nehéz megkülönböztetni a vadmacskákat, mert nagyon hasonlók az ismertetőjegyeik. A vadmacskák színe ugyanakkor egy kicsit vörösesebb, barnásabb, mint a házi macskáké, amelyeknek inkább ezüstös, szürkés a színezete, a cirmos mintázat viszont mindkettejükre jellemző.

A legfőbb különbség közöttük, hogy a vadmacskának van egy vastag hátcsíkja, ami a faroktőnél végződik.

Ezzel szemben a házi macskáknál ez a hátcsík elér egészen a farok csúcsáig. Nagy Ingrid hozzátette: a vadmacskának sokkal vastagabb, lomposabb és tompa végű farka van, amely olyan, mint „egy radírnak a vége”. A házi macska abban különbözik tőle, hogy vékony és elkeskenyedő farokvége van.

További jellegzetes ismertetőjegye még a vadmacskáknak, hogy vastag, általában 3-7 sötét színű gyűrű található a farkukon, míg a házi macskáknál csíkok, szakadozott gyűrűk vagy félkarikák figyelhetők meg a faroknál. Fontos még tudni a vadmacskákról azt is, hogy nagyobb részt csíkozott az oldalmintájuk, míg a háziaknak pöttyös vagy szaggatottan csíkos.

A keverékek is cirmos mintázatot vesznek fel, és őket már jóval nehezebb megkülönböztetni a vadmacskáktól, mert csak egy-egy házi macskára utaló bélyeg vehető észre rajtuk.

Nagy Ingrid elmondása szerint a hibrid fajok fején vagy lábán megjelenhetnek nagyobb kiterjedésű fehér foltok, a hátcsík ráhúzódik a farkukra, és szabálytalanabb a gyűrűk elhelyezkedése, színe a farkukon. Minden kétséget kizáró megkülönböztetést azonban csak genetikai vizsgálattal lehet elvégezni.

A sajtóreferens megjegyezte: nem lehet tudni, pontosan mennyi vadmacska él Magyarországon, mivel egy rejtőzködő állat. Azért is nehéz megbecsülni a számukat, mert nem egyszerű megállapítani, hogy egy tiszta vérű vadmacska vagy egy hibrid kerül a szemünk elé, sokszor még fotók alapján sem lehet egyértelmű megkülönböztetést tenni. Nagy Ingrid tájékoztatása szerint a szakirodalom sem említ konkrét, de még csak megközelítőleges számot sem.

Bár a nevükben benne van a vad szó, a sajtóreferens szerint nem kell tőlük tartani, igaz, ha sarokba szorítják és úgy akarják megsimogatni őket, akkor karmolhatnak, haraphatnak. A természetben viszont nem jellemző, hogy a vadmacska rátámadna az emberre, csak erősen védekezik, ha valaki el akarná fogni.

Nagy Ingrid végül elmondta: a Budakeszi Vadaspark dolgozói azonnal elvégzik a szükséges teendőket, ha jelzik számukra, hogy tetemet találtak, ezért gázolás vagy elütött állat megtalálása esetén minél előbb keresni kell az illetékeseket.