Kicsit felborult Magyarország, hiszen a Tisza-völgyben aszályos a helyzet, majdnem megközelítette a 2022-es rekordot, miközben 11 éves ciklusokban rendszeresen beköszön egy nagy dunai árvíz – mondta Láng István az InfoRádió Aréna című műsorában. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság főigazgatója úgy fogalmazott, kiszámíthatatlan lett az időjárás, a mostani ciklonnál volt olyan térség, ahol 40 centi eső esett le egy helyre. "Ez brutális" – tette hozzá.
Az árvízi felkészülésről elmondta, a magyar állam úgy szavatolja az árvízi biztonságot, hogy százévente egyszer előforduló árvízre méretezi a védműveit. A 2013-as árvíz után is új mértékadó árvízszinteket vezettek be, ameddig szavatolni tudják a biztonságot. A szélsőséges vízjárásnak a főigazgató szerint két oka van: az egyik a klímaváltozás, a másik a folyók mederviszonyai, mert a két árvízvédelmi töltés között a levezető képességet nehéz kordában tartani.
A mostani árvíz után azt vizsgálják, hogy mely településeken haladta meg az elöntés az egy százalékot, és ott mérlegelni kell, hogy hányan laknak ott, milyen beavatkozások szükségesek végleges védmű nélkül ahhoz, hogy az árvizet kivédjék, és ezek után tesik le a javaslatot a kormány elé, hogy hol, milyen településnél, milyen beavatkozásokat tartanak szükségesnek. Mint kifejtette, az ideiglenes, homokzsákos védekezés igen költséges, és jobb megoldás lehet a mobilgát, amit viszonylag gyorsan fel lehet állítani és biztonságot ad.
Láng István elmondta, hogy a mostani árvízi védekezés költségét a vízügy szintjén 2,6 milliárd forintra becsülik, de ebben nincs benne a katasztrófavédelem, a honvédség költsége. "Amikor levonul az ár, mert még nem vonult le, közel egy hétig az átlagos vízhozam kétszerese jön a Dunán, utána felmérjük a helyreállítási költségeket, ezt később érvényesítjük" – mondta a főigazgató, és elárulta, a védekezésre egy felülről nyitott keretük van, amelyet ha kell, az állam feltölt.
Az árvízi védekezés sikerességét Láng István szerint az jelzi, hogy az állam által kijelölt nagyvízi mederben tudják tartani a folyót, de védenek még olyan településrészeket, amelyek a nagyvízi mederbe kerültek. A kritikus helyek között említette Pilismarótot, Adonyt vagy Baján a Pandúr-szigetet, ahol az önkormányzat úgy döntött, hogy már nem éri meg megvédeni azt a településrészt.
"Megjelentek új konkurenciák, például a hódok. A Lajta vízrendszerében több olyan nagyon széles hódlyuk volt, amelyet egyszerűen nem tudtunk feltárni. Volt, amit megtaláltunk, de volt, ami váratlanul jött elő, mert nagyon intenzív csurgások voltak a gátakon. Szerencsénk van, mert a Lajta töltései viszonylag agyagos anyagból vannak, nem erodálódnak olyan könnyen. De
ha ez más típusú talajban van, amit a csurgalékvíz magával tud ragadni, akkor fölköthettük volna a nadrágunkat"
– mondta egy másik problémáról az Országos Vízügyi Főigazgatóság főigazgatója.
Ausztriában, Csehországban és Lengyelországban is emberéleteket követelt az árvíz, de abban, hogy Magyarország kevesebbel megúszta, Láng István szerint az időelőnynek van a legnagyobb szerepe, mert ezeken a helyeken azonnal kellett védekezni, míg itthon volt kétnapnyi felkészülési idő. A Lajtán például Ausztriában másodpercenként 200 köbméter víz zúdult le, de mire hozzánk elért, már felére csökkent a vízmennyiség. Mivel a folyók általában több ország területén haladnak keresztül, ezért a szomszédos országokkal is leülnek egyeztetni az árvizek után, és ebben fontos kérdésnek nevezte at, hogy miként működtetik a felső szakaszokon a zsilipeket.
Az Országos Vízügyi Főigazgatóság a kormánynak készített javaslatában elsősorban mobilgátak készítését ajánlja az önkormányzatoknak, de az állami védvonalaknál is szükség lesz az erősítésre, mert vannak kritikus szakaszok. Például a Szigetközben egy hatalmas buzgár jelent meg, komoly veszélyt jelentett a védmű állékonyságára, de "sikerült elfogni".
"A távlati tervek között szerepeltetjük azt is, hogy az árvízvédelmi biztonságot differenciáljuk, aszerint határozunk meg a töltésszinteket, hogy hányan laknak mögötte, mekkora vagyoni kár van mögötte, mert így lehet a leghatékonyabban, a légpénzkímélőbben növelni a biztonságot" – mondta Láng István, de hozzátette, emellett teret kell adni a folyónak is, csak ez nagyon nehéz, mert nem nagyon maradt már terület, ahová ki lehetne engedni a felesleges vizet.
A mederkotrás is segítene, de nem a kis és középvízi mederben, hanem a hullámterek egy részén a szakember szerint, mert ott sok olyan növény van, amely például akadályozza a víz áramlását, ezeket el kell hárítani ahhoz, hogy az ár ne olyan magas szinten folyjon le. Viszont
a folyókban a főigazgató szerint néhány helyen kellene fenékküszöb, ahogy a Rábán építettek is nemrég, mert "a Tiszán brutális a medersüllyedés, de a Dunán is nagyon nagy".
A felvetésre, hogy meddig lehet emelni a gátak magasságát, Láng István azt mondta, nem lehet cél, hogy olyan folyók legyenek, amelyek "a fejünk felett folynak tíz méterrel, mert ez nemcsak veszélyes, hanem minél tovább emeljük, annál drágább. Emiatt a homokzsákolás megmarad árvizes szuperfegyver, mert "elég precíz elzárószerkezet".
Az aszály is ugyanolyan veszélyes
Az aszály ellen is védekeznie kell az Országos Vízügyi Főigazgatóságnak. Láng István elmondta, több programot is indítottak az elmúlt időszakban. Az egyik a hátságokat problémáján segít, ezeken a területeken nem a folyók szintje határozza meg a talajvízszintet, hanem a beérkező csapadék és a vízvisszatartás szintje. Itt jelentkezik először a vízhiány, ugyanis ezeken a területeken nagyon nagy a vízhasználat, és nem lehet pótolni a felszíni csapadékból keletkező vizeket, ezért ide többletvizet kell eljuttatni, például a Homokhátságon a Dunából, a nyírségi, a hajdúhátsági részeken a Tiszából. "Megvannak a terveink, ezt nem ússzuk meg, vízpótló rendszereket kell megvalósítanunk" – tette hozzá.
A többi területen a talajvízszintet alapvetően a folyó határozza meg, és az a probléma, hogy a folyók vízszintje süllyed. A Tisza vizét 16-17 méterrel kellene már megemelni, hogy a töltésen kívüli csatornarendszerekbe is ki tudják folyatni a vizet. Láng István szerint ezt már csak duzzasztással lehetne elérni, de tisztában van azzal, hogy Magyarországon ez nem elfogadott megoldás. Ezért a meglévő tiszalöki és kiskörei duzzasztó felett próbálnak több vizet kijuttatni a csatornarendszerbe.
Kézenfekvő megoldás lenne az árvíz idején érkező többlet megtartása, de a szakember arra hívta fel a figyelmet, hogy ez összetett probléma, mert ilyen mennyiségű víztömeg elvezetéséhez nagyon nagy csatornák kellenének, hatalmas védművek, hogy ne öntsenek el településeket. A jelenlegi kapacitások mellett csak minimális többletvizet tudnak megtartani például a bogyiszlói mellékágban vagy a Szigetközben.
"Magyarországnak elsődleges célja, hogy megpróbálja a talajban tartani a vizet. Az nagyon fontos, mert az nem párolog annyira, és az sem baj, ha párolog, mert a klimatikus hatása annak jó, csak az a legjobb vízkészlet, ami a talajban van, nem véletlenül onnan használja mindenki" – mondta Láng István.