Az elmúlt tíz év során lecsökkentek a dámvadak terítékadatai, ezzel párhuzamosan nőtt a kiőtt aranysakálok száma Somogy vármegyében. A csökkenésnek több okai is van Sugár László vadbiológus, a MATE Kaposvári Campus professzor emertiusa szerint - számolt be róla a sonline.hu. A szakember beszámolója szerint vizsgáltak olyan elhullott teheneket, melyek bakteriális fertőzés miatt vetéltek el a vemhesség félidejében. Véleménye szerint a helyzet kialakulásában a mikotoxinok is közrejátszottak, amelyek köztudottan hatással vannak a szaporodás sikerességére.

Szintén fontos tényező az aranysakál térnyerése, mely egyes vélekedésekkel ellentétében nem őshonos hazánkban - szögezte le a vadbiológus. A ragadozót kis-Ázsiából telepítették be 4-500 évvel ezelőtt a Balkánra, ezért nincs igazán ok örömre a hazai megjelenése miatt.

Az aranysakálok komoly károkat okoznak a nagyvadállományban, ellési időszakban összeszedik a szarvasborjakat, őzgidákat, ezért nem látni őket június közepén

- tette hozzá. Pontos adat nincs róla, hogy a felsorolt tényezők milyen arányban járulnak hozzá az állománycsökkenéshez, de véleménye szerint a sakál akkor is kulcskérdés, ha gyérítik.

A Sefag Zrt. Lábodi Erdészetének igazgatója, Horváth Mihály a portálnak elmondta, hét évvel korábban kezdett intenzíven aranysakálokra vadászni, mivel a vadföldeken általánossá vált, hogy a gím- és dámtehenek nem vezettek borjakat a kérdéses időszakban. Emellett a vaddisznó kondákban is egyre kevesebb volt a malac. Ezzel egyidőben a sakálok jelenlétéről a mindenhol tapasztalható jellegzetes üvöltés tanúskodott.

Mint mondta, javult a helyzet a 7-8 évvel ezelőtti állapothoz képest, és bár az aranysakálok gyérítése szélmalomharcnak tűnhet,

kellő odafigyeléssel és fegyveres vadászattal a nagyvadak szempontjából fenntartható szinten lehet tartani az állományukat.

Véleménye szerint mostanra óvatosabbak lettek a ragadozók a területen, de a jelen helyzetből arra is lehet következtetni, hogy egyfajta egyensúlyi állapot jöhetett létre, elviselhető sakálállománnyal.