A katonai légtér jellemzően más dimenziókat ölel magába, mint a polgári légtér. Az országok máshogyan is értelmezik, hiszen előbbi általában addig terjed, amíg az adott állam a légvédelmi rakétáival védelmezni képes, ami egy nagyobb állam, például Oroszország esetében 300-400 kilométert is elérhet, míg a kisebb országok többségében csak 50-70 kilométeres hatótávolságú légvédelmi rakéta eszközökkel rendelkeznek – magyarázta Resperger István ezredes. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Katonai Nemzetbiztonsági Tanszékének vezetője megjegyezte, bár a polgári repülés nagy magasságban történik, az orosz–ukrán háború okán sokkal nagyobb figyelmet kap a légi közlekedés összehangolása, és emiatt viszonylag komoly torlódások tapasztalhatók Európa felett.

Hozzátette: a NATO légtérrendszere egységes légi irányítást és légvédelmet foglal magába. Ebbe beletartoznak a különböző irányokban és szektorokban azok a légvédelmi eszközök, légvédelmi rakéták, légvédelmi radar eszközök, amik nagy távolságról, vagy épp alacsony magasságon a kisebb célpontok felderítésére alkalmasak. A NATO rendelkezik továbbá 32 darab AWACS felderítő repülőgép rendszerrel is Norvégiától Törökországig, amik most az Észak-atlanti Szövetség keleti határán folyamatosan járőröznek, és a felderített adatokat átadják a különböző országos légi irányítási és vezetési parancsnokságoknak, illetve bizonyos európai NATO-parancsnokságoknak.

Az orosz–ukrán háború kitörése óta több légtérsértés is történt, és Magyarország is érintett volt ebben, legalább három ismert alkalommal.

Ehhez kapcsolódóan a szakértő megjegyezte, hogy különbséget kell tenni szándékos és véletlen berepülés között. Megeshet ugyanis, ha például egy kisebb, pilóta nélküli repülőeszköz légvédelmi tűz által megrongálódik elveszítve ezáltal az irányítását, akkor átjön a határon. Ugyanakkor még egy szándékolt betörés esetén sem biztos, hogy az úgynevezett 3D-s katonai radarok – amik egyébként 400-500 kilométerről is képesek felderítést végezni – kiszúrják az úgymond terep közelben, nagy sebességgel közlekedő eszközöket.

Ha érzékelik is, előfordulhat, hogy mire a levegőbe emelkednek a készültségben lévő vadászgépek, addigra az eszköz már el is hagyja az országhatárt.

„Olyan is lehet, hogy hiába emeljük fel a vadászgépeket, azok sem találják meg, mert olyan kicsi eszközről van szó, aminek műanyag alkatrészei vannak, illetve nagyon nagy sebességgel közlekedik” – tette hozzá.

Tehát nem arról van szó, hogy a magyar, a román, a svéd, a finn, vagy a dán légtérvédelem nem jó, hanem, hogy ez nagyon nehéz feladat mindenki számára – mondta Resperger István, aki szerint ennek tökéletesítéséhez különböző eszközökre lenne szükség. Egyrészt olyanokra, amik nagyon nagy távolságból ellenőrzik a rendszert, illetve réskitöltő radarokra, amik a nagy radarok között a terepet és a kis magasságon tevékenykedő eszközöket tudják felderíteni. Az ezredes megjegyezte, hogy ezeken túl, miután háború dúl a szomszédban, az úgynevezett őrjáratozási légterében egyébként is tartózkodnak folyamatosan vadászgépek. „Hiszen az a feladatunk, hogy Magyarország biztonságát garantálni tudjuk” – fogalmazott.

Végül azt is hozzátette, hogy

egy behatoló eszköz „elfogása” rendszerint annak lelövését jelenti.

Ha a vadászgép megtalálja, elkerülendő, hogy kárt tegyen az infrastruktúrában, emberéletben, a fedélzeti gépágyúval, szükség esetén rakétával semmisíti meg, lehetőleg nem lakott terület fölött – mondta.