Tóth György földműves (1909–1957) – Fonyód, 1957. szeptember 3.

Portré

Tóth György 1909-ben született Balatonkeresztúron. A hat elemi elvégzése után szülei tizenkét hold földjén kezdett el gazdálkodni. Az 1930-as években Fonyódra költözött, megnősült, egy gyermeke született. 1931 és 1944 között kisebb megszakításokkal folyamatosan katonáskodott, a keleti fronton is harcolt.

1956. október 28-án Fonyódon is tüntetést tartottak. Tóth egy Szűz Mária-képes templomi zászlóval a menet élén haladt. Kolik Gyula rendőr főhadnagy egy társával közösen igyekezett a tömeget feloszlatni, de nem jártak sikerrel, így a járási rendőrkapitányságra menekültek. A kapitányság épülete elé érkező tüntetők a kiadatásukat követelték, majd Tóth egy küldöttség tagjaként bement az épületbe. A perében tett vallomása szerint kis híján ő is bajba került, amikor emberségesen viselkedett a főhadnaggyal: „követelte a tömeg, hogy civil ruhában mutatkozzon. Mivel nem volt polgári ruhája, én adtam át neki [a] kabátomat. Ekkor Kolik rendőr főhadnaggyal megöleltük egymást, ezt meglátva a nép felhördült, lehordott csibésznek, gazembernek, hazaárulónak.” Mindezt később Kolik a tárgyaláson is elismerte: „Nem emlékszem, hogy a vádlott kommunistaellenes kijelentéseket tett. Nem emlékszem, hogy a vádlott izgatta volna a tömeg hangulatát” – vallotta.

Tóth Györgyöt 1957. augusztus 11-én vették őrizetbe, miután egy házkutatás során nagy mennyiségű lőszert, két géppisztolyt, két működésképtelen vadászpuskát, valamint egy Szabad Magyarország című lapot találtak a lakásán.

Az augusztus 14-én megtartott rögtönítélő tárgyaláson a Kaposvári Katonai Bíróság Molnár Ferenc százados vezette tanácsa fegyver- és lőszerrejtegetés vádjával halálra ítélte, a valódi ok azonban az lehetett, hogy vezető szerepet tulajdonítottak neki a fonyódi forradalmi eseményekben. Az ítéletet követő kegyelmi tanácskozáson a tanácsvezető el is ismerte, hogy „a tárgyaláson nem nyert megnyugtatóan bizonyítást az, hogy a vádlott a nála lévő nagyobb mennyiségű fegyvert ellenséges célból rejtegette”. A bíróság ezért a kegyelmi kérvényt felterjesztette az Elnöki Tanács elé.

Az államfői testület azonban nem látott okot arra, hogy megkegyelmezzen, s Tóth Györgyöt 1957. szeptember 3-án a Kaposvári Megyei Börtön udvarán kivégezték.

Források és irodalom

• Tóth György pere Hadtörténelmi Levéltár Kaposvári Katonai Bíróság 148/1957
• 1956 Kézikönyve III. Megtorlás és emlékezés. A kézikönyv főszerkesztője Hegedűs B. András, a kötetet szerkesztette Kende Péter. 1956-os Intézet. Budapest, 1996.
• Eörsi László: 1956 mártírjai. 225 kivégzett felkelő. Budapest a forradalom napjaiban. Szentpétery Tibor fotóival. Rubicon-Ház, Budapest, 2006.

A kivégzése napján megjelenő Népszabadság híreiből – 1957. szeptember 3., kedd

Ünnepségek, jutalomkiosztások, vásárok a VII. bányásznapon – Kádár János elvtárs beszélt Tatabányán

(...) A jövő szempontjából igen fontos, hogy népköztársaságunk él (...) és nyugodt lélekkel kijelenthetem, a párt is, a népi hatalom is a megpróbáltatás után most erősebb, mint a támadás előtt volt. Ez a jövő szempontjából nagyon fontos, mert ha nincs néphatalom, nincs jövő! (…)

A bányásznap ünnepségei

(...) Az imperialista urak összehívatták az Egyesült Nemzetek közgyűlését, de nekünk a világon semmit nem tudnak ártani. (...)

Az Arcok 1956-ból sorozat korábbi cikkei itt olvashatók.