Barabási Albert-László hálózatkutató kapta a tudományos élet legrangosabb elismerését, a Bolyai-díjat, amit tizedjére adtak át. A hálózatkutató gyakran beszél a közösségek szerepéről az egyes emberek életében.

"Magányos hősök és magányos zsenik továbbra is vannak, de nem tudják elérni a céljaikat a közösség segítsége nélkül.

Tehát nem arról van szó, hogy a gondolat vagy a felfedezés nem születik meg, de ahhoz, hogy azt kivitelezzük, legyen az egy szakcikk vagy egy mozgalom, mindig másokra is szükség van" - vélekedik Barabási Albert-László.

Szerinte

"el lehet sétálni egy felfedezés mellett, ha nem vagyunk felkészülve rá";

a hálózatelmélet is úgy született meg, Barabásiék munkájából, hogy "valamit kerestek és mást találtak", viszont építettek a lehetőségére annak, hogy a világ más, mint amit képzeltek.

Mint rámutatott, a hálózatok mindig is voltak, messze megelőzték még az embereket mint lényeket is.

"A sejthálónak például négymilliárdos élettartama van; a hálózattudomány nem tett mást, mint lényegében megfogalmazta a hálózatok létét és működését, megteremtve a maga szaknyelvét, aminek a segítségével tudunk értelmesen beszélni erről. Ennek a tudománynak összesen 20 éves története van, az Amerikai Egyesült Államokban megjelent két könyv róla, így kiderült, hogy ez egy új tudományterület saját kutatási célokkal."

Ennek a tudományterületnek sok "útja" van, az elméleti kutatásban vesz részt Barabási Albert-László elmondása szerint Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke is,

a gyakorlati kutatások pedig például olyan területekre irányulnak, hogy a hálózatok hogyan segíthetik az orvostudomány működését.

Barabási Albert László nemrégiben az InfoRádió Aréna című műsorának vendége volt. Olvassa el a vele készült interjút vagy tekintse, hallgassa meg az adást!