Papp László, Debrecen polgármestere csütörtökön engedett betekintést a hat oldalas, üveglapok között megőrzött dokumentumba.

A jól olvashatóan megmaradt dokumentum úgy kezdődik, hogy "emlékeztető láda: melyet április 16-ik napján 1806-ik Esztendőben a Nagy Templom tornyának napkeleti szegletében Nemzetes Szőke Ferenc háza felől tettek be egy üvegbe". Az egykori krónikások azt írják: "ide tevődik emlékezetnek okáért ez az írás, oly véggel, hogy ha valamikor, sok századok múlva ez a templom vagy erőszak által elpusztíttatnék (amitől a Gondviselő Úristen ezt kegyelmében őrizze meg), vagy az idő és régiség által megemésztetnék: akkor ennek eredetét és az Eklézsiának mostani állapotát ebből tudhatja meg a Maradék".

Az írás ezután részletesen leírja, hogyan pusztította el a tűzvész 1504-ben a városnak előbb a déli, majd az északi részét, milyen volt a korábbi leégett templom, hogyan lett hamuvá az új templom két tornya az 1802-es tűzben, ami miatt újra kellett önteni az "öregbik Rákóczi György erdélyi fejedelem" által 1638-ban adományozott 50 mázsás harangot, s hogyan fogott 1805-ben ismét templomépítésbe az eklézsia.

A dokumentum hírt ad arról is, hogy abban az időszakban "isten kegyelméből virágzó református eklézsia" volt Debrecenben mintegy "huszonhétezer lélekből", a római katolikus eklézsia elérte a 900 lelket, a Református Kollégiumban lakó tanító diákok száma 500, az alsóbb rendű tanítóké 1550 volt.

Név szerint sorolja fel az írás a főbírót, a szenátorokat, a nótáriusokat, az esküdteket, a prédikátorokat, a professzorokat és a kántorokat, de részletes összehasonlítást tesz "Nemes Szabad Királyi Debrecen Városa" és Bethlen Gábor fejedelem címere között.

A páratlan debreceni dokumentum szerzői a főrésztől csillagokkal elválasztott utolsó mondatukban "hűségnek példájaként" említik a város ítélő bíráját.

A páratlan dokumentumot Kósa Lajos a Csokonai Nemzeti Színházban rendezett kultúra napi ünnepségen adta át, miután bejelentette, hogy 600 ezer forinttal támogat három fiatal, 35 év alatti művészt az irodalom, illetve a képzőművészet területén a Debrecen Kultúrájáért Alapítványon keresztül.

Kósa Lajos akkor elmondta: a dokumentum nem városi vagy egyházi vezetőktől származik, hanem "a közösség egyszerű tagjai" rögzítették az eklézsia állapotát, a város dolgait, mindazt, amit a környezetükről fontosnak tartottak eljuttatni az utókornak. Az üzenet állítólag másfél évtizede került elő, és - ahogy Kósa Lajos fogalmazott - kalandos úton jutott el hozzá.