Életpálya

Az 1956-os forradalom és szabadságharc budapesti felkelőcsoportjai közül a Wesselényi csoport, közismertebb nevén a Farkasok volt az egyik legjobban szervezett, legjelentősebb, amely november 4-e után súlyos harcokat vívott a forradalmat eltipró szovjet csapatokkal. A körülbelül ötvenfős alakulat parancsnokhelyettese a társai által „Kiskovácsnak” nevezett Kovács Imre volt.

1929-ben hétgyermekes családba született Monoron, édesapja molnársegédként dolgozott. A polgári iskola négy osztályának elvégzése után előbb Kecskeméten, majd 1949-től Budapesten dolgozott; a forradalom kitörésekor esztergályos volt az Állami Építőipari Vállalatnál.

Nagy Imre 1956. október 28-i rádióbeszédét hallva a VII. kerületi rendőrkapitányságon nemzetőrnek jelentkezett, másnap a Kovács Dezső vezette Wesselényi csoport parancsnokhelyettese lett. Harcolt a Köztársaság téren, részt vett a pártház október 30-i ostromában. Az önbíráskodásban nem vett részt, sőt, Méhes Lajos pártfunkcionárius, későbbi országgyűlési képviselő életét mentette meg. Méhesnek sikerült elmenekülnie, miután az ostromlók kikísérték őt a pártház épületéből, ám a Péterfy Sándor utcánál újra körbevették. Ekkor lépett közbe Kovács Imre. Méhes később tett tanúvallomása szerint, miután elkísérték, Kovács ezekkel a szavakkal búcsúzott el tőle: „Most mi így viselkedtünk veletek, kíváncsi vagyok, hogy ha fordul a kocka, akkor ti hogy bántok velünk.” Október 31-én a Wesselényi csoport áttette székhelyét az Almássy téren található Magyar Textilipari Dolgozók Országos Szabad Szakszervezetének épületébe, amelynek védelmét „Kiskovács” szervezte meg. Irányította a nemzetőrök járőrözését, a nemzetőrségen kívüliek lefegyverzését. Mivel az egység parancsnoka, Kovács Dezső a forradalmi szervezetekkel történt tárgyalásai miatt gyakran volt távol, az irányítás tulajdonképpen Kovács Imre kezében volt. November 3-án részt vett azon a gyűlésen, amelyen az Ideiglenes Karhatalmi Bizottság főparancsnokká választotta meg Király Bélát. Kovács ekkor még úgy vélte, hogy november 5-én már mindenki hazatérhet, és megkezdheti a munkát. A másnap meginduló szovjet katonai támadást a „Farkasok” már új bázisukon, a Royal Szállóban élték meg. A parancsnoka után ő is buzdító beszédet intézett embereihez: „Aki magyarnak érzi magát, az becsületesen harcoljon a forradalom megvédése érdekében.” A szállónál a következő napokban kialakult súlyos harcokban végig részt vett, bízva az ENSZ-csapatok segítségében. November 9-én, amikor a szállót már nem tudták tartani a szovjet erőfölénnyel szemben, feladták a harcot, s Kovács csatlakozott a Központi Katonai Kórházban ekkorra már kialakult, Radó György által vezetett politikai ellenálló csoporthoz. A Felkelő Forradalmi Ifjúság nevében kiadott röpcédulák terjesztésében vett részt, amelyekben tiltakoztak a szovjet megszállás ellen, kiálltak a szabad és független Magyarország mellett, követelték Nagy Imre és Maléter Pál bevonását a kormányba. Orosz nyelvű röpcéduláikon a szovjet katonáknak üzentek: „Szovjet katonák! Nem fasiszták ellen harcoltok! Ne lőjetek a magyar népre, a magyar munkásokra és parasztokra!” Kovács Imre tíz napig volt az ellenálló csoporttal, a szabadságharc leverése után gondnokként helyezkedett el az Építésügyi Minisztérium Szolgáltató Vállalatnál.

1957. július 17-én letartóztatták. Szervezkedés vezetése vádjával első fokon a Budapesti Katonai Bíróság Kiss István Gábor hadbíró őrnagy vezette tanácsa a Kovács Dezső és társai per másodrendű vádlottjaként 1958. június 30-án halálra ítélte. A másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának Szimler János alezredes vezette tanácsa 1958. október 4-én jogerőre emelte az ítéletet. Kovács Imrét – három társával együtt – október 7-én végezték ki.

Forrás, felhasznált szakirodalom:

Kovács Dezső és társai HL (BKB) 278/58

1956 Kézikönyve III. Megtorlás és emlékezés. A kézikönyv főszerkesztője Hegedűs B. András, a kötetet szerkesztette Kende Péter. 1956-os Intézet, Budapest, 1996.

Szilánkok és legendák. '56 Monor. Monor Város Önkormányzata, Monor, 2016.

Eörsi László: 1956 mártírjai. 225 kivégzett felkelő. Budapest a forradalom napjaiban. Szentpétery Tibor fotóival. Rubicon-Ház, Budapest, 2006.

Eörsi László: A „Baross Köztársaság” 1956. A VII. kerületi felkelőcsoportok. 1956-os Intézet–Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, Budapest, 2011.

Eörsi László: Adalékok az 1956-57-es ellenállás történetéhez. In: Valuch Tibor–Bak János–Gyurgyák János (szerk.): Hatalom és társadalom a XX. századi magyar történelemben. 1956-os Intézet–Osiris Kiadó, Budapest, 1995. 486–491.

Kiss István Gábor pályája

Szimler János pályája

Idézetek

„A Royal-szállóban működő csoport a Corvin-közi egységekből, az Almássy-téri csoportból, valamint az akkor szabadult bűnözőkből verődött össze. A bűnözők rabruhában mozogtak. Ez a csoport az utolsó napokban alakult, közvetlenül a szovjet erők beavatkozása előtt. Az utolsó napokig tartották magukat, mert komoly tűzfegyverrel rendelkeztek. Nekik köszönhető, hogy leégett a Vörös Csillag mozi és a Royal-szálló egy része. Értelmetlen, makacs harcuk sok szenvedést okozott a kerület lakosságának.”

Kik folytatták a „végsőkig” a harcot a VII. kerületben? Népszabadság, 1956. november 28. 6. p.

„A Rákóczi út irányából öt-hat pácélos és három-öt tehergépkocsi közeledett a Royal Szálló felé (...) A szovjet katonák egy része a mozgásban lévő tehergépkocsikról leugrált, a többiek pedig akkor szálltak le, amikor a kocsik a Dob utca elején megálltak. A páncélosok továbbhaladtak a Népköztársaság útja felé, és a szállóra tüzeltek. Mi kézifegyverrel tüzeltünk a páncélosokra, ezenkívül benzines palackokat, kézigránátokat dobáltunk rájuk, de megsemmisíteni egyiket sem tudtuk (...)

Vass Lajos vallomása a Royal Szállónál folyt harcokról. Eörsi László: A „Baross Köztársaság” 1956. A VII. kerületi felkelőcsoportok. 1956-os Intézet–Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, Budapest, 2011. 178. p.

A Népszabadság hírei a kivégzése napján

1958. november 7.

(keretes írás)

(...) A szövetkezeti mozgalom eredményeit, a számbeli növelésért folyó munkát az ellenség sem nézi tétlenül, hanem az utóbbi időben erőteljes szövetkezetellenes agitációba kezdett. Egyes helyeken odáig mentek, hogy meg is fenyegették a belépni szándékozókat. Ugyanakkor az ellenséges elemek ellen nem folyik megfelelő harc. (...)

A Kossuth Kiadónál az év hátralévő részében is számos nagy érdeklődésre számot tartó újdonság lát napvilágot. Megjelenik magyarul Marx: Értéktöbbletelméletek című művének első kötete, amelyet Marx Károly a Tőke negyedik kötetének szánt. (...) A kiadónál előkészületben van Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének válogatott beszédeiből és cikkeiből összeállított kötet...(...)