Ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak, akkor 2017 már a harmadik olyan év lesz, amikor nem erősödött, hanem mérséklődött az egészségügyiek elvándorlása Magyarországról.

Az idei első féléves statisztikák mindenesetre reménykeltők:

324 orvos, 327 szakdolgozó, 78 fogorvos és 19 gyógyszerész kérte ki a külföldi munkavállaláshoz szükséges úgynevezett jó hírnév igazolást az Egészségügyi Nyilvántartási és Képzési Központtól - írja a Magyar Idők.

A szervezet statisztikái szerint tavaly egész évben 823 orvos, 631 szakdolgozó, 258 fogorvos és 58 gyógyszerész döntött a külföldi munkavállalás mellett, ami a szakdolgozókat kivéve minden területen csökkenés az egy évvel korábbihoz képest. A képet tovább árnyalja, hogy az igazolást kérők közül az orvosok több mint fele már korábban is dolgozott külföldön, idén az esztendő első hat hónapjában mindössze 148 „újonc” külföldi munkavállaló volt, míg a szakdolgozók között 244.

Az adatokból az látszik, hogy a kormány eddigi intézkedései – a több évre szóló bérmegállapodás és az ösztöndíjprogramok – meg tudták törni az egészségügyi migrációt korábban jellemző abszolút negatív tendenciát. Ez pedig nagy eredmény annak fényében, hogy az Európai Bizottság adatait elemezve nemrég a Politico is rámutatott: 1997 és 2016 között több mint 72 ezer doktor vándorolt egyik országból a másikba az EU-n belül, és nemcsak keletről nyugatra, hanem a nyugat-európai országokon belül is. A legnagyobb vérveszteséget Románia szenvedte el: 2009 és 2015 között elveszítette orvosainak felét, csaknem tízezer embert, de hazánknál jobban sújtotta az elvándorlás például Görögországot és Portugáliát is.

A magyar egészségügy számára azonban nem kizárólag az elvándorlás jelent kihívást a humán erőforrás megtartása szempontjából.

Az orvosok, de az ápolók közül is sokan nem költöztek ugyan el az országból, de itthon és külföldön egyaránt dolgoznak. A „fapados” doktorok például csak két-három műtéti napot vállalnak, mondjuk Nagy-Britanniában, de ezzel többet keresnek, mint itthon az egész havi munkájukkal. A nővérek körében inkább a hasonló jellegű ausztriai munkavállalás a jellemző, sokszor idősgondozás keretében, amihez még csak jó hírnév igazolása sem szükséges, így ők nem is jelennek meg a statisztikákban.

Emellett, mint ahogy, a legnagyobb hazai magánegészségügyi szolgáltatók vezetői részvételével rendezett konferencián elhangzott,

egyre nagyobb vonzerőt jelentenek az állami szférában dolgozók számára a nagy magánszolgáltatók.

– Akinek versenyképes tudása van, az előbb-utóbb megjelenik a magánellátásban, és elhagyja az állami szférát, ami nagyobb veszteséget jelent, mint a külföldre vándorlás – jegyezte meg Varga Péter Pál, a Budai Egészségközpont alapítója. Lantos Csaba, a Róbert Károly Magánkórház tulajdonosa is azt mondta: tíz évvel korábban nem volt olyan orvosuk, akinek ne lett volna közalkalmazotti státusa is valamely közintézményben, ám ez ma egyre ritkább.