Rendhagyó múzeumtörténeti kiállítás nyílt a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Skanzen Galériájában csütörtökön, a tárlat 50 személyes történeten keresztül mutatja be a szentendrei Skanzen elmúlt 50 évét.

Míg kezdetben a mentés, megőrzés volt az intézmény fő tevékenysége, idővel megjelent az oktatás, közművelődés feladata is, mára pedig a múzeumban összegyűjtött, megőrzött és közrebocsátott tudás elkezdett visszaáramlani, visszasugározni a társadalomba - mondta Cseri Miklós főigazgató a megnyitón csütörtökön.

A Skanzen 50 című kiállításról szólva arra hívta fel a figyelmet, hogy a rendhagyó tárlat "50 különféle ízből áll össze", nem kronológiát követ, hanem életérzésekből fakad. Legfontosabb jellemzője, hogy

50 visszaemlékező személyes történetéből áll össze a múzeumtörténet.

A tárlat tablóin egykori és jelenlegi munkatársak, alapítók, kutatók, látogatók, a Skanzenhez szorosabban vagy lazábban kapcsolódó emberek személyes történetei olvashatók, s a múzeumhoz fűződő viszonyáról, élményéről mesél például Mádl Dalma, Aknay János vagy Rudolf Péter.

A kiállítás azokat a tárgyakat is bemutatja, amelyek valamilyen módon kötődnek az elbeszéléshez, de felfedezhető az az ásó is, amellyel az első kapavágást tették ötven éve. A Skanzen Galériában látható kiállítás főkurátora Sári Zsolt főigazgató-helyettes, kurátora Erdős Klára, a tárlat a szezon végéig tart nyitva.

Öt évtizeddel ezelőtt a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum hiánypótló tevékenységbe kezdett, amikor az alapító generáció felismerte, hogy

a huszonnegyedik órában járnak az értékmentést illetően

- idézte fel Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár, hozzátéve, hogy nélkülük elvesztek volna azok a kincsek, értékek, amelyeket ma a szabadtéri múzeum birtokol.