Károly főherceg 1916. december 30-án tragikus események sora miatt lett I. Károly néven osztrák császár és IV. Károly néven magyar király. Ferenc Józseftől azért vehette át a koronát, mert Ferenc József fia Rudolf trónörökös 1889-ben öngyilkos lett, Ferenc József öccsét Ferenc Ferdinánd trónörököst Szarajevóban egy merénylő ölte meg 1914-ben, ezzel kirobbantva az első világháborút, Ferenc József fiatalabbik öccse, Károly édesapja, pedig még 1906-ban gégerákban hunyt el. Így következett ő az utódlásban.

Éppen 100 évvel ezelőtt a háborút viselő Magyarországon, Budapesten, a Mátyás-templomban koronázták királlyá az akkor 29 éves főherceget és vele együtt királynévá Zita Bourbon pármai hercegnőt is. A ceremóniát kezdetleges technikával némafilmen is rögzítették, bár ezen nem halható, hogy először a koronázások történetében nem az osztrák, hanem a magyar himnuszt énekelték.

A Magyar Nemzeti Múzeum Utolsó felvonás című, március 19-ig megtekinthető kiállításán a koronázás relikviáit, eseményeit is megtekinthetik az érdeklődők. A ceremóniáról Gödölle Mátyás a tárlat kurátora beszélt az InfoRádiónak:

A háborús viszonyok között néhány dolgot nehéz volt megszervezni. Például nagyon rövid idő állt rendelkezésükre, mert november 21-én halt meg Ferenc József, és még abban az évben meg szerették volna koronázni az utódját. Ezért bő egy hónap volt az előkészületekre. Volt, amit katonai rekvirálással kellett beszerezni. Például nem volt elég drapéria a koronázás helyszínének díszítésére. Katonák, sőt orosz hadifoglyok is építették a ceremónia emelvényeit, tribűnjeit.

Bármennyire is a fényűzés jellemezte a koronázási ünnepséget az új király nem felejtette el, hogy háborúban áll az ország és nagy a szükség. A gazdag koronázási lakomát a hadikórházakba küldette.

IV. Károly két évig tarthatta meg a trónját, de ez alatt a két év alatt, egy világháború közepette, kiérdemelte a béke császára elnevezést. A mélyen katolikus király és felesége a sínen térdelve imádkozott hosszasan a bevagonírozott, a frontra induló katonákért, de a frontra is gyakran ellátogatott, folyamatosan úton volt, vonaton járta a monarchiát, ő volt, aki elsőként a világon szociális minisztériumot állított fel. Humánus, emberközeli, közvetlen uralkodónak írják le a történészek.

Az összeomlás, az első világháború elvesztése előtti utolsó pillanatokban a király a választójog kiterjesztésével, a nemzetiségeknek adott engedményekkel próbálta egyben tartani a monarchiát, de ezzel a törekvésével elkésett, a nemzetiségeket az antant hatalmak támogatták, ki akartak lépni a Monarchiából. Így 1918. november 13-án lemondott uralkodói jogairól:

„Trónra lépésem óta mindig arra törekedtem, hogy népeimet minél előbb a háború borzalmaitól megszabadítsam; amely háború keletkezésében semmi részem nem volt. Nem akarom, hogy személyem akadályul szolgáljon a magyar nemzet szabad fejlődésének, mely iránt változatlan szeretettől vagyok áthatva. Ennél fogva minden részvételről az államügyek vitelében visszavonulok, és már eleve elismerem azt a döntést, mellyel Magyarország jövendő államformáját megállapítja.”

Károly még kétszer akart visszatérni a trónra, sikertelenül. 1921-ben Madeira szigetére száműzték családjával, ahol 1922-ben a spanyolnátha vitte el. A mélyen katolikus és békeszerető királyt II. János Pál pápa 2004-ben avatta boldoggá.

Boldog IV. Károly életpéldája az Istenbe vetett feltétlen bizalomra tanít - mondta Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek az utolsó magyar király koronázásának centenáriuma alkalmából bemutatott fővárosi szentmisén.