Kónya Imre szerint az Antall-kormánynak a rendszerváltáskor semmi esélye nem volt, hogy létrehozzon egy új elitet, új tulajdonviszonyokkal.

„Minden kísérletünk ebben a vonatkozásban eredménytelen volt. Önmagában a privatizáció: azt mindenki elismerte, hogy szükség van rá, de az volt a kérdés, kié legyen a vagyon. Tőke nem áll rendelkezésre Magyarországon, csak azoknak, akik a régi rendhez kötődnek, elsősorban egyébként kapcsolati tőke révén. Kellett valami önrész, amit a privatizáció során bankkölcsönből is fel lehetett venni.”

A privatizáció mellett a kárpótlás teremthetett volna meg egy új vezető, polgári réteget, de sokaknak a gazdálkodás, vállalkozás nem volt perspektíva, pénzzé tették a kárpótlási jegyüket.

„Megint csak az a réteg vásárolta fel, akik korábban is pozícióban voltak. Hiába akartuk ezt ellensúlyozni a kárpótlással vagy az egzisztenciahitel megteremtésével. Több olyan intézkedést tett a kormány, amivel megpróbálta kicsit szélesebbé tenni azt a réteget, amelyik a polgárságot alakíthatta, de az adott körülmények között ennyi volt a lehetséges. Emlékezetes Antall József az a mondása: »bízom abban, hogy ez a kormány úgy kerül be a történelembe, hogy tudta, mit kellene csinálni és tette azt, amit lehetett«.”

A privatizáció és a kárpótlás is azt célozta, hogy minél előbb stabilizálják a magyar tulajdonviszonyokat, a társadalmi rendet, hiszen a korszak alapvető kihívása volt, hogy a szocialista blokk átalakuló országai közül kiszámíthatóságával Magyarország legyen a legvonzóbb a külföldi tőke számára.

Antall-kormány

A MDF kormányzása alatt jelentős változás volt, hogy az egypártrendszert, a demokratikus többpártrendszer váltotta fel, de a Kádár-rendszer által okozott károkat az Antall-kormány sem tudta helyrehozni - mondta az Ellenzéki Kerekasztal szervezője, az MDF volt belügyminisztere.

 „Erkölcsileg nem sikerült kiküszöbölni azokat a bajokat, tragikus károkat, amit a negyven év kommunista rendszer okozott az emberi lelkekben.”

 Kónya Imre a korabeli értelmiségi elit szerepléről is beszélt.

„Nem sikerült történelmi hagyományokat visszaadni. Ez egyébként nem politikusi feladat, hanem az értelmiségé lett volna, de azon része, amelyik ezt fontosnak tartotta volna, nem jutott nyilvánossághoz. A nagy része viszont ezt nem tartotta fontosnak, sőt. A megmondóemberek, akik gyakran kaptak szerepet a nyilvánosságban, nem így gondolkodtak. Minket viszont nem lehetett elzárni a nyilvánosságtól, ezért vállaltuk ezt a szerepet, ez egyfajta misszionárius szerep. A misszionáriusokat ritkán választják újra, hanem általában megeszik, nekünk is ez jutott.”

A volt belügyminiszter az Antall-kabinet érdemei között említette, hogy az MDF kitöltötte a rendszerváltozás utáni ciklusát.

„Arra nagyon büszke vagyok, hogy ez az a kormány, amelyik minden nehézség dacára, egyedül a térségből, a volt szocialista, rendszerváltó országok közül az egyetlen olyan volt, amelyik végigcsinálta a négy évet. Amikor azt mondják, megbukott az Antall-kormány, mindig tiltakozom, mert teljesítette, amire vállalkozott és aztán elvesztette a választást annak rendje és módja szerint.”

Kónya Imre hozzátette: a 90-es évék elején rakták le a parlamentális demokrácia és a szociális piacgazdaság alapjait.