Új műsor indult reggelenként az InfoRádióban. A három-négyperces összeállításokban minden hétköznap egy-egy '56 után-miatt halálraítélt forradalmár alakját mutatjuk be. Összesen 56 portré készül a Nemzeti Emlékezet Bizottságával együttműködésben.

Tomasovszky András

Portré

„Nyíregyházán október 23-án, 24-én, 25-én viszonylag csend volt, nem történt semmi rendzavarás vagy tüntetés, és csak október 26-án délelőtt volt tüntetés a városban, és a felderített adatok szerint Miskolcról jöttek át, akik megzavarták itt a nyugalmat, szervezték a tüntetést.” Így emlékezett Petényi József rendőr százados, a Szilágyi László és társai elleni per XIX. rendű vádlottja a forradalom kitörésére a szabolcsi megyeszékhelyen. Az események itt viszonylag békésen folytak addig, amíg az önszerveződő forradalmi szervezetek átvették az irányítást. Az október 26-i tüntetés és a forradalom utáni – megyei szinten a legnagyobb – megtorló per egyik főszereplője Tomasovszky András volt.

Édesapja még az első világháborúban került szovjet hadifogságba, így Tomasovszky András Alma Atában született 1923-ban. 1928-ban települtek át Magyarországra. A gimnáziumi érettségi után villanyszerelőként dolgozott Nyíregyházán. Családot alapított, felesége azonban meghalt, így egyedül nevelte három gyermekét. Édesapja aktívan politizált, 1945 után kisgazdapárti képviselő, később főispán volt. Tomasovszky András maga is belépett a kisgazdapártba. Ezt a tényt, valamint kulák származását egyaránt súlyosbító körülménynek értékelte később a bíróság, amely szerint „ellenséges érzületű” volt, a népi demokrácia esküdt ellensége.

Részt vett az 1956. október 26-i tüntetésen. Amikor a tüntetők eltávolították az épületekről a szovjet jelképeket, ő volt az, aki kitűzte a nemzeti zászlót. Jelen volt a szovjet emlékmű ledöntésénél, amelynek talapzatáról felolvasta a miskolci forradalmárok követeléseit a szovjet csapatok kivonásáról, új kormány alakításáról, a sztrájkjog biztosításáról és az amnesztiáról. Részt vett a nyomda elfoglalásában, hogy a követeléseiket ki tudják nyomtatni. Ott volt a börtönnél, amikor a tömeg kiszabadította a foglyokat, és a Damjanich laktanyánál is, ahonnan sikertelenül próbáltak meg fegyvert szerezni. Szerepe volt az ideiglenes munkástanács vezetője, Szilágyi László által írt távirat elküldésében, amelyben Nyíregyháza biztosította Nagy Imrét a szolidaritásáról. Szilágyi később, már a Forradalmi Nemzeti Bizottság elnökeként őt bízta meg a hírszerző csoport vezetésével. Feladata a telefonos kapcsolattartás volt a határ menti településekkel, hogy információt kapjanak a szovjet csapatmozgásokról.

A forradalom leverése után először '56 novemberében tartóztatták le, és fegyverrejtegetésért három hónap börtönre ítélték, annak ellenére, hogy a pisztolyt a forradalom alatt önvédelmi célra kapta a rendőrségtől, illetve később önként átadta a házkutatáskor. A megyei ügyészség azonban elégedetlen volt az ítélettel, és törvényességi óvást nyújtott be a Legfőbb Ügyészséghez. Ehhez mellékelte a Szabolcs-Szatmár Népecímű újság „Mi történt október 26-án, délben Nyíregyházán” című cikkét, amely fényképpel dokumentálva Tomasovszky Andrást nevezte meg a tüntetés és a szoborrombolás vezetőjének. 1957. február 21-én ismét letartóztatták, s a Szilágyi László és társai elleni per harmadrendű vádlottjaként állították bíróság elé. A vád immár szervezkedés kezdeményezése volt, s annak bizonyítására törekedtek, hogy az eseményekbe nem belesodródott, hanem Szilágyi Lászlóval karöltve irányította azokat, célja pedig – a kizsákmányoló osztály tagjaként – a szocialista államhatalom megdöntése volt. Tomasovszky András nem vallotta magát bűnösnek. Szovjet tisztként szolgáló két bátyja sikertelenül igyekezett közbenjárni az érdekében. A Debreceni Katonai Bíróság Barta Kálmán hadbíró vezette tanácsa első fokon halálra ítélte. A másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának tanácsa – Sömjén György elnökletével – az ítéletet jogerőre emelte. Tomasovszky Andrást 1958. május 6-án kivégezték.