Romani Rose a holokauszt-emlékév keretében rendezett megemlékezésen elmondott beszédében kiemelte, hogy "a történelmi felelősség oszthatatlan".
Hozzátette, hogy a szinti és roma kisebbség elleni nemzetiszocialista bűncselekmények feldolgozása során vizsgálni kell azt is, hogy mi volt a szerepe az állami szerveknek és helyi hatóságoknak a náci Németországban, az általa megszállt területeken és a vele szövetséges országokban.
Magyarországról szólva legitim és szükséges törekvésnek nevezte annak vizsgálatát, hogy miként nyomta el és üldözte a háború utáni kommunista rendszer a szinti és roma kisebbséget. Hozzáfűzte, hogy ez a törekvés nem vezethet a múltra irányuló figyelem "egyoldalú összpontosításához" vagy a vészkorszakban elkövetett népirtás "relativizáláshoz".
Romani Rose az üldözött kisebbség 500 ezer tagjának halálához vezető roma holokauszt történetét vázolva Magyarországgal kapcsolatban egyebek között kiemelte, hogy a nyilas hatalomátvétel után sok ezer magyar szintit és romát zártak gyűjtőtáborokba, például a komáromi erődítménybe, majd koncentrációs táborokba szállítottak őket. Hozzátette, hogy számos magyarországi településen még röviddel a háború vége előtt is hajtottak végre tömeges kivégzéseket.
A német szinti és roma közösségeket összefogó szervezet vezetője rámutatott, hogy a második világháború után az antiszemitizmust ugyan szerte Európába elítélték, de a "mindenütt jelenlévő cigányellenesség" iránti viszonyulás nem változott. A politika és a tudomány sem vizsgálta felül a nemzetiszocialista propaganda révén felerősített előítéleteket, így továbbra is a rasszizmus által kiformált kép élt a szintikről és romákról a nyilvánosságban.
A kisebbséghez fűződő viszony "újragondolásának társadalmi folyamata" végül csak a szinti és roma polgárjogi mozgalom fellépésének hatására indult el, súlyos nehézségek árán - mondta Romani Rose, aki 1980-ban több társával még éhségsztrájkot is folytatott az egykori dachaui koncentrációs tábor területén azzal a céllal, hogy elinduljon a változás.
A polgárjogi aktivista - akinek a köztársasági elnök 2012-ben a Magyar Érdemrend Középkereszt kitüntetést adományozta a 2011-es magyar uniós elnökség idején elfogadott európai roma stratégia kidolgozásában végzett munkájáért - beszédében hangsúlyozta, hogy a gazdasági és pénzügyi válság miatt a szinti és roma kisebbség ismét a bűnbak szerepébe szorult, ezért az uniós intézmények, a tagállamok és a sajtó részéről is határozott fellépésre van szükség a rasszizmus és a kirekesztés ellen.
A megemlékezésen a több mint száz emberből, többnyire németekből álló hallgatóság előtt Csányi Sándor magyar és Toni Snetberger német színművész részleteket olvasott fel a vészkorszakról szóló önéletírásokból, a többi között Reinhard Florian Hazavágytam, Kelet-Poroszországba! - Hogyan élte túl a népirtást egy német szintó? című kötetéből, amely a berlini magyar nagykövetség közreműködésével jelent meg a holokauszt-emlékév egy projektje keretében. A felolvasást Snétberger Ferenc vezette fel és zárta le saját szerzeményeivel, a Kossuth-díjas gitárművészt és zeneszerzőt egy vonósnégyes kísérete.
Beütött a pártundor Gárdonyban





