A Nagykanizsa roma nemzetiségi önkormányzatának elnökeként is tevékenykedő politikus a roma holokauszt nemzetközi emléknapja alkalmából rendezett konferencián úgy vélekedett: az előítéletek elleni fellépés érdekében mindenkinek van tennivalója, mindegy, melyik politikai oldalon áll.

Felidézte, hogy 2008-2009-ben Magyarországon újabb áldozatokat követelt a rasszizmus, és név szerint is felsorolta azokat a cigány áldozatokat, akiket "orvul megtámadtak és meggyilkoltak".

Hozzátette, hogy a gyilkosságsorozat "nem azt jelenti, hogy a táradalom teljes mértékben előítéletes a romákkal szemben". Az azonban ma már látható, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok nem kezelték megfelelően az akkori helyzetet.

Miskolcot mostanában "polgárháborús helyzetben jelenítik meg", mert a városban a szegénység és a romakérdés összefonódik, de ez nem egyedülálló eset, "nagyon sok olyan sziget van", ahol a hátrányos helyzetűek és a romák együtt vannak jelen egy településen. "Nem lehet csak romákról beszélni, mert egyre többen élnek mélyszegénységben, rájuk kötelességünk odafigyelni" - mondta a roma politikus.

Teleki László kitért arra is, hogy a roma holokauszt emléknapján arra a 70 évvel ezelőtti napra emlékeznek, amikor 1944. augusztus 3-ra virradóra több mint háromezer cigányt gyilkoltak le Auschwitz-Birkenau lágerében. "Azért hívjuk ezt vészkorszaknak, mert Európán és Magyarországon végigsöpört egy hadjárat, amelyben népcsoportokat kezdtek el kiirtani".

A rendszerváltásig nem is lehetett Magyarországon megemlékezni a holokausztról - folytatta -, csak 1989 óta van lehetőség nyíltan, őszintén beszélni róla. Nagy előrelépés volt az 1993-as kisebbségi törvény, amely lehetővé tette a kisebbségi önkormányzatok létrejöttét, s ezt követően Nagykanizsán - az országban elsőként - 1995-ben felállították a roma holokauszt emlékművét.

Cseresnyés Péter (Fidesz-KDNP) polgármester, országgyűlési képviselő beszédében azt hangsúlyozta: a 20. századi trauma napjaink traumája is egyben, ami olyan "megmagyarázhatatlan és értelmezhetetlen tényként van jelen, amelyre mégis magyarázatot kell találni", ez erkölcsi parancs is.

Fontos és érdemes a máig uralkodó, "mindent a gazdasági fejlődéssel, a progresszióval magyarázó világnézetet felülvizsgálni, mert ez a gondolkodásmód nem ismeri el az erkölcs prioritását a közösségi létezés keretei között". A múlt bűneinek megértése érdekében és azért, hogy mindez ne történhessen meg még egyszer, "az erkölcsnek centrális erőként kell helyet kapnia a világ közösségeinek életében" - mondta.

Az áldozatok emlékének megőrzése az újabb generációk felnövekedésével "újból és újból arra kötelez minket, hogy megtanítsuk, mi az, ami soha többé nem történhet meg. A mi közös világunk" akkori alapjai bomlottak meg és azóta sem álltak helyre teljesen. Folyamatos párbeszédre van szükség, de súlyos a felelőssége a közélet és a tudomány embereinek is, hogy példával szolgáljanak. Ne engedjék, hogy egymásnak uszítsanak olyanokat, akiknél már megvan a közösségi konszenzus esélye - fogalmazott Nagykanizsa polgármestere.

Kardos Ferenc történész, romaholokauszt-kutató egyebek mellett arról beszélt, hogy a kutatók számára nagyon kevés közvetlen forrás áll rendelkezésre, mert a roma társadalom tagjainak nagy része nem tudott írni, olvasni, a hatóságok pedig nem vezettek pontos kimutatásokat az elhurcolt romákról. A roma holokauszt történéseiről ezért többnyire közvetett források állnak csak rendelkezésre, például a velük együtt táborokba hurcolt zsidók írásai, vagy az egykori őrök visszaemlékezései.

Ez az oka annak is, hogy a mai napig nincs pontos adat arra, hány cigány férfit, asszonyt és gyereket hurcoltak el haláltáborokba, csak becsülni lehet a meglévő források alapján, hogy 40-50 ezer lehetett köztük a magyar állampolgár.

A kutató jelezte azt is: a roma holokausztról szóló megemlékezés "egyben a roma nép történetének emancipációját is jelenti".

Lakatos Andrea, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség segédlelkésze arra emlékeztetett, hogy "a helyi hatóságok a nácik árnyékában szabadon azt tehették a cigánysággal, amit akartak". Több magyarországi megyében gettókat létesítettek, vagy a zsidók közé zárták őket, és tömegesen fordultak elő vérengzések is.

Az áldozatok, mártírok nem voltak feljegyezve, mert "a németek a cigányokat nem vették emberszámba, nem vezettek róluk pontos dokumentációt". Nagy volt a közöny, kevés az együttérző, és még kevesebb a segítő - tette hozzá.

Vajda László, az Országos Roma Önkormányzat alelnöke, a Zala Megyei Közgyűlés nemzetiségi tanácsnoka szerint a mindenkori kormánynak az oktatási rendszeren keresztül meg kell tanítania a fiataloknak, hogy mi történt egykor a cigánysággal.

1944 tragédiájának megértéséhez azonban "önmagunkkal kell szembenézni". Máig ható fájdalom, hogy a magyar állam nem szegült szembe az akarattal, sőt annak kiszolgálójává vált, nem védte meg a polgárait - mondta. "Cigány testvéreinket mint az állatokat lőtték le az elmúlt években", de mivel államalkotó kisebbségről van szó, más nemzetiségekhez hasonlóan, "joggal várhatjuk el, hogy az állam megvédjen bennünket" - jelentette ki Vajda László a nagykanizsai konferencián.