"A népesség csökkenésével párhuzamosan a társadalom alapegységét jelentő családok száma is visszaesett, méghozzá nagyobb mértékben, mint az össznépességé. Ennek elsősorban az az oka, hogy a családon kívül élők - elsősorban az egyedülállók - száma és aránya nőtt a népességen belül" - mutatott rá Kamarás Ferenc.

Jelezte, hogy a családok számának csökkenése eltérő módon érintette a különböző családtípusokat. A legnagyobb mértékben a házaspáros családok száma esett vissza.

"Emögött az áll, hogy a házasságkötési hajlam is mérséklődött, emellett a családstabilitás is visszaesett" - magyarázta. Ezzel szemben növekedett az élettársi kapcsolatok súlya: mintegy másfélszeresére emelkedett az elmúlt tíz évben, illetve a két népszámlálás között az élettársi kapcsolatban élők száma. Ugyancsak nőtt az egyszülős családok részaránya a családokon belül, mintegy 14 százalékkal az elmúlt tíz évben.

Mindezek eredményeként jelentősen megváltozott az egyes családtípusok szerepe. A házaspáros családok mintegy 65 százalékot tesznek ki a családokon belül, ez az arány 2001-ben még 74 százalék volt, 1990-ben pedig 80 százalék, tehát jelentős a visszaesés. Az élettársi kapcsolatban élőknél volt növekedés, de nem akkora, hogy ellensúlyozni tudja az előző adatot.

"Azt kell mondanunk, hogy valamennyi életkorban és mindkét nem esetében a legutóbbi népszámlálás szerint kevesebben éltek párkapcsolatban, mint tíz vagy húsz évvel ezelőtt. A visszaesés mértékét jól jellemzi, hogy a születés szempontjából legfrekventáltabb életkorú nők körében, a 25-39 éveseknél 2011-ben kevesebben éltek párkapcsolatban, vagyis házastársi és élettársi kapcsolatban együtt, mint tíz évvel korábban csak házasságban" - hangsúlyozta a szakember.

Az egyszülős családok száma ugyanakkor jelentősen emelkedett: az elmúlt tíz évben mintegy 14 százalékkal, 1990-hez viszonyítva pedig 20 százalékkal. Az egyszülős családoknál érdekes a kor szerinti megoszlás, ugyanis elsősorban a 35-49 nők körében nőtt dinamikusan az egyszülős családok száma és aránya, az ennél fiatalabbak között viszont csökkent.

"Ennek hátterében viszont az áll, hogy a 35 év alattiaknál gyakorlatilag a házasságkötések száma is nagyon megritkult, a gyermekvállalás életkora kitolódott, tehát igen kevés az olyan nő, aki egyáltalán egyszülőssé válhat" - mutatott rá Kamarás Ferenc.

Ami pedig a gyermekek számát illeti: a KSH főtanácsadója elmondta, hogy a népszámlálási gyermekszám a családban élő gyermekeket jelenti, tehát azokat, akik a szüleikkel laknak, függetlenül életkoruktól.

"Ha így tekintjük, a házaspáros családoknál még mindig több gyermeket vállalnak, mint az élettársi kapcsolatnál. Ha viszont a trendeket nézzük, az elmúlt tíz évben a házaspáros családoknál csökkent az átlagos gyermekszám, az élettársi kapcsolatoknál pedig emelkedett" - tudatta..

Ennek oka az, hogy az élettársi kapcsolatban élők eleve fiatalabbak, körükben mintegy 80 százalék a szülőképes korban lévő nő. A házaspáros családoknak több mint fele viszont már túl van a szülőképes időszakon.

A szakember megjegyezte, hogy akkor korrekt az összehasonlítás, ha a szülőképes korban lévőket nézzük meg: a gyermeket vállalóknál közülük hányan élnek házasságban, és mennyien élettársi kapcsolatban.

"Ha csak ezeket a korosztályokat nézzük, akkor megfordul a trend: valamennyi korcsoportnál a házasságban élők átlagos gyermekszáma magasabb, mint az élettársi kapcsolatban élőké. Ez igaz az összes gyermekre és a 15 év alatti gyermekekre is" - fűzte hozzá Kamarás Ferenc.