"Kétféle előadásra szoktak hívni. Az egyik, ahová a közönséget beterelik, és nem tudja, mire számíthat, míg a másik tudja, mire jön és előre lehet tudni, hogy nagyjából örülni fog. Az érdekesebb, izgalmasabb feladat az előző: mit csinálok például egy félrészeg társasággal egy falunapon, ahol a csapat egyik fele a kocsmánál gyülekezik, mások mobiloznak, közben felhangosítják a körhinta diszkózenéjét, hogy egy kis borsot törjenek az orrom alá. Nagy kihívás, hogy ilyen lehetetlen vásári helyzetben hogyan tudom a mesével megfogni az embereket" - mutatott rá Berecz András.

"Ilyenkor előreküldöm a mesét" - tette hozzá a Kossuth-díjas előadó. Ennek a lényege: kezdd el , utána menet közben majd jön a segítség, a mese megsegít.

"Ez éppen olyan, mint a két szegény árva ember meséje, akik megkezdték kimerni a tengert. Kijött a tengeri szörny: mit csináltok? Hát mit, kimerjük a tengert. Jézus Mária, kérjetek akármit, mert én azt megadom nektek. Így gazdagodtak meg. Megtudja ezt a gazdag ember, de ő csak úgy tessék-lássék merte a tengert. Hát nem is jött ki a szörny, abból meggazdagodás nem is lett" - mesélte el Berecz András.

"Ha az ember nekifog, hidd el, menet közben jön segítség. Én ezt tapasztaltam, mert a mese erősebb, mint a mesemondó" - hangsúlyozta a Kossuth-díjas művész.