Rétvári Bence úgy véli, hogy a dekrétumok hátráltatják a visegrádi együttműködést.

Az 1945-ös kassai kormányprogram nyomán megszületett 143 elnöki rendeletből 13 közvetlenül, 20 közvetve sújtotta a csehszlovákiai magyar és német kisebbséget, a rendelkezések célja pedig elsődlegesen az etnikailag homogén Csehszlovákia létrehozása volt.

A magyar és német nemzetiségűeket többek között megfosztották állampolgárságuktól, befagyasztották bankbetétjeiket, az állami alkalmazottakat elbocsátották, a hallgatókat kizárták az egyetemekről. A csehszlovákiai kisebbségek elleni támadássorozat része volt a gróf Esterházy János elleni per, melyben fasizmussal való együttműködés miatt hoztak halálos ítéletet - melyet életfogytiglanra változtattak - miközben korábban éppen Esterházy volt az egyetlen, aki a szlovák parlamentben tiltakozott a zsidók deportálása ellen - derült ki Rétvári Bence előadásából.

Az államtitkár szerint ideje, hogy a Benes-dekrétumok "a történelem szemétdombjára kerüljenek".

Horváth Attila jogtörténész előadásában beszélt arról, hogy a Benes-dekrétumok nem csupán jogfosztást jelentettek, de az ingatlan- és részben az ingóvagyontól való megfosztását is, továbbá az érintettek társadalombiztosításának megszüntetését, de ezeknek az elnöki rendeleteknek a következménye az is, hogy a felvidéki magyar gyermekek négy éven át nem járhattak iskolába.

Ezen a területen a világháború után a népbíráskodás is a magyarság ellen fordult, 75 ezer háborús bűnöst találtak a felvidéki magyarok körében - ez egész Európában példátlan arány - az ezen eljárásokban elítéltek egy részének azonban büntetlenséget ígértek a csehszlovák hatóságok, ha áttelepülnek Magyarországra - ismertette a szakember.

Miután a nyugati nagyhatalmak csak a csehszlovákiai németek egyoldalú kitelepítését támogatták, a felvidéki magyarságét nem, a csehszlovák hatóságok kezdeményezésére sor került a szlovák-magyar lakosságcserére, melynek keretében több mint 70 ezer, jobbára módos felvidéki magyart kényszerítettek vagyona hátrahagyásával áttelepülésre. Eközben Magyarországról önként, toborzás hatására költözhettek Csehszlovákiába, akik erre vállalkoztak - mondta Horváth Attila.

Hozzátette: a hátrányos megkülönböztetés az 1948-as csehszlovákiai kommunista hatalomátvétellel látszólag véget ért, mindenki egyenlő lett a diktatúrában, ám valójában a felvidéki magyarok ezután kettős elnyomásban éltek, a kommunista diktatúra mellett az etnikai diszkrimináció is sújtotta őket.

Bár Szlovákia az EU tagja, ott még sem érvényesül minden vonatkozásban az unió joga, hiszen a Benes-dekrétumokat nem lehet megszűntnek tekinteni és így még mindig nincs elégtétel a jogfosztásokért - fűzte hozzá Horváth Attila.