A parlamenti többség és a kormányzat hektikus jogalkotásba kezdett azután, hogy elindulhatott a törvénykezés. Az első időszak elképesztő dömpinget eredményezett, utóbb viszont rendkívül kevés törvény született - mondta az InfoRádióban az ELTE egyetemi docense.

Boros László emlékeztetett arra, hogy tartalmi szempontból több fontos tényező jelent meg jogos kritikai alapként. Az egyik az, hogy nagy jelentőségű, átfogó törvényjavaslatokat egyéni képviselői indítványként nyújtottak be, és így nem kellett a kötelező egyeztetéseket lefolytatni, az eljárás pedig ebben az esetben lényegesen egyszerűbb a Parlamentben is.

A másik, jóval komolyabb kifogás az időnként fölbukkanó visszamenőleges hatály miatt volt. Minden, ami visszamenőleges hatályú, az jogszerűen és jóhiszeműen megszerzett jogokat sérthet, és innentől kezdve általánosan sértheti a jogállamiság alapelvét is - fejtette ki a docens.

A harmadik ellenvetés pedig a jogkorlátozó elemek megjelenése miatt vetődött föl, különös tekintettel az Alkotmánybíróság jogainak a korlátozására - fűzte hozzá Boros László.

Az MSZP-SZDSZ korszakkal összehasonlítva a mostani Fidesz-KDNP kabinet teljesítményét a jogszociológus azt mondta: az utolsó néhány év teljesítménye sok tekintetben sikertelen volt, hiszen a Gyurcsány-kormányoknak nem tudták keresztül vinni a legfontosabb reformokat.

Ráadásul akkoriban a parlamenti törvényalkotás is jelentően lelassult a belső ellentétek, illetve bizonyos társadalmi ellenállások miatt. Ehhez képest vitathatatlanul rendkívül hatékony, ami most az Országgyűlésben zajlik, de ennek adott is minden feltétele - jegyezte meg az egyetemi docens.