A hétvégén befejeződött az önkormányzati választások selejtező szakasza, péntek délutánig a jelöltek leadták ajánlószelvényeiket. Még nem véglegesen jogerős a hivatalos jelöltek személye, de máris sok minden látható a pártok erejéből. Immáron csupán három párt jelöltjei fedik le többé vagy kevésbé, de az ország nagyobb településeinek, megyéinek egészét. A Fidesz egyedül több jelöltet állított, mint a többi országgyűlési párt együttvéve, szép számmal indulnak emberei az eddig általában "függetlenek" vezette kisebb településeken is - mondta Tölgyessy Péter az MR1 Kossuth Rádióban.

Gyenge marad az ellenzék

A Jobbik jelöltjeinek száma némileg megelőzte a szocialistákét, ám a tavaszinál jobban megszenvedett az ajánlásgyűjtéssel. Jelöltjeinek hálóján több a lyuk, mint a szocialistákén, egy-egy fővárosi kerületben, vidéki városban nem lesz a Jobbiknak kompenzációs pártlistája. Az MSZP bajai kiütköznek jelöltállítási teljesítményén: néhány körzetben a szervezetnek már jelöltje sincs. 1990 óta először a szocialisták már nem számítanak országos nagypártnak.

A Lehet Más a Politika embereire csupán a települések kisebb hányadán lehet majd szavazni. A mostani adatok szerint látványos végső erőfeszítéssel szavazólapra kerülhet párt a főpolgármester-jelöltje, ám a szervezetnek csak négy megyében, és viszonylag kevés városban lehet majd listája. A minden médiahátszél ellenére bekövetkezett kudarcban megmutatkozik az LMP súlyos szervezeti gyengesége. De ott van ebben a választási törvény nyári módosítása is, amely felére csökkentette a cédulagyűjtés idejét, miközben például a főpolgármester-jelölteknél négyszeresére növelte a szükséges ajánlások számát.

Domináns párttá válhat a Fidesz

A nyílt szavazást nagyban kiterjesztő, ezért nem igazán alkotmányos módosítás nem kevésszer mindösszesen három-, kivételesen egyenesen kétpártivá teheti az önkormányzati testületeket, és kiejthet számos régi helyi lokálpatrióta szervezetet is. Ez a módosítás általában megkérdőjelezhetetlenül domináns párttá teszi most az önkormányzatokban a Fideszt. Kedvez a helyi kiskirályoknak.

Az ellenzéki pozícióba viszont általában az onnét való kitörésre jelenleg esélytelennek látszó szocialistákat és a Jobbikot emeli. Az ellenvéleményt a testületen kívüli tiltakozás, és főleg a kádári alkudozás felé szorítja, és ezzel bántóan csorbítja a települések demokratikus kormányozhatóságát.

Aligha jön őszi korrekció

Az önkormányzati választások bonyolult rendszerének, a viszonylag alacsony választói részvételnek, és főleg az elismert régi polgármesterek erejének következtében így sem teljesen kiszámítható a szavazások végeredménye. A feléje irányuló várakozások következtében a Fidesz csak akkor tekintheti egyértelmű sikernek teljesítményét, ha - egy-két beállt polgármester városát nem számítva - lényegében megismétli tavaszi diadalát.

A helyhatósági voksolások Magyarországon általában a tavaszi választások korrekcióját hozták, rendszerint már néhány hónap után jelentkezett a választók csalódása. A tavaszi győztes eddig csak egyszer, 2002-ben javított eredményén, kétszer, 1990-ben és 2006-ban őszre már teljesen összeomlott a kormánykoalíció támogatottsága, kétszer, 1994-ben és 1998-ban már érezhetően gyengült a tavaszi első helyezett párt ereje.

A magyarok általában szívesen adnak bizalmat a hosszabb ideje hivatalban lévő polgármestereknek. Hagyományosan állam- és pártellenes politikai kultúránkban a közvélemény lényegesen megértőbb a hozzá közelebb álló önkormányzatok bajaival szemben, mint a központi hatalom gondjai iránt. A helyhatóságok nehézségeinek végső okaként a szavazók többnyire elfogadják a döntően a mindenkori kormány szűkkeblűségével magyarázott pénzhiányt. Így a kiáltó baklövésekkel, botrányokkal összefüggésbe nem hozott településpolitikusok már közepes teljesítménnyel is eddig általában számíthattak újraválasztásukra, ám most minden korábbinál tetemesebb a Fidesz előnye.Súlyok és befolyások

Az önkormányzati választások eredményét nem egyszerű értékelni - eddig gyakori volt, hogy ilyen-olyan mércék alapján mindenki győztesnek nyilvánította magát. A különböző önkormányzatok között hallatlanul eltérően oszlik meg a valóságos befolyás. A kisebb települések, az önkormányzatok négyötödének irányítói túlnyomórészt pártokon kívüliek. A seregnyi gonddal küszködő, egyik napról a másikra élő falusi önkormányzatokban rendszerint nem különösebben vonzó a közéleti megbízatás.

A gyakran évtizedek óta a közigazgatásban munkálkodó polgármestereket meggyőző kihívók hiányában sokszor szinte rutinszerűen erősítik meg a szavazók újabb négy évre. Az apró településeken a pártok alig vannak jelen, a helyi viszonyokat a rokoni és vállalkozói kapcsolatok, esetenként egyfajta klánszerű csoportosulások formálják.

Az önkormányzatok nem csupán lélekszámuk alapján különböznek egymástól, az eltérő súlyú települések hierarchikus térszerkezetbe szerveződnek. A városok alapvető közfeladatokat töltenek be a környékükön elhelyezkedő kisebb települések lakói számára is. A nagyobb helyhatóságok kiterjedt intézményrendszert működtetnek, az egy főre jutó saját bevételeik, fejlesztési kereteik esetenként több százszorosan, a fővárosban akár ezerszeresen meghaladják a legelesettebb falvak rendelkezésére álló eszközöket. A helyi hatalom a jelentősebb városokba koncentrálódik. Az önkormányzati erőforrások fölött túlnyomó részben pártok irányította testületek határoznak.

A legtöbb önkormányzati hatalom bizonyosan Budapesten összpontosul, és jelentős a szerepe még a kevesebb, mint tucatnyi nagyvárosnak. Súlya van még vagy negyven közepes város költségvetésének, de a kisebb városok már inkább csak helyi jelentőségűek. A megyék csupán igazi saját bevételek nélküli intézményfenntartó társulások. (Az őszi megyei listák nem összehasonlíthatóak a tavaszi pártlistákkal: a mostani listákra a megyei jogú városok lakói nem szavaznak.)

Egyszínű országban, egy kézben a felelősség

2006-ban a roppant jobboldali előretörés után sem tudta a Fidesz meghódítani a legnagyobb városok régi baloldali önkormányzatait. Budapesten és a többi öt formálódó regionális központ közül háromban a koalíciós pártok kezében maradt a vezetés. Ha a tényleges önkormányzati hatalom nagyságát az önkormányzatok költségvetésének méretén mérjük, a helyi erőforrások közel fele még a baloldal befolyása alatt maradt. Most viszont a jobboldal jó eséllyel elnyeri a legfontosabb települések túlnyomó részének vezetését, és most először meghódíthatja a fővárost. Demokratikus körülmények közepette egyedülállóan egyszínűvé téve az önkormányzatokat.

Ezzel azonban minden felelősség is a Fidesz politikusaira hárul. Közben pedig sokban szűkül az általában sikeresnek gondolt polgármesterek mozgástere is. A sokszorosan újraválasztott városi polgármesterek jó része gyakran egyforma receptet alkalmazott: hajlékony látványpolitizálást folytatott, tulajdonképpen csekély költséggel kicsínosította városa központját, sokszor központi erőforrásból, hitelekből látványos beruházásokba kezdett, miközben a városüzemeltetés olykor bántó nehézségeiért, a közutak, középületek leromlott állapotáért, a közalkalmazotti fizetésekért az ellenséges kormányhatalmat tette felelőssé. Mostanra azonban nagyobb településeink jelentős része veszélyesen - gyakran svájci frankban - eladósodott. A Fidesz-kormány az európai uniós pénzek kis- és közepes vállalkozások felé történő nagyarányú átirányításával kíván tartalmat adni új Széchenyi-tervének. Mindezért új önkormányzati fejlesztésekre az elmúlt időszaknál lényegesen kevésbé lesz mód.Gyengülő helyi hatalom, gyorsuló centralizáció?

A költségvetési hiány csökkentése érdekében a szocialista kormányok több lépcsőben, jókora hányadban vágták vissza az önkormányzati ellenőrzés alatt álló kórházak és iskolák, a közigazgatás finanszírozását. Ám az intézményeik kiadásainak durva visszavételétől, olykor bezárásától ódzkodó önkormányzatok eddig csak kevéssé hajtották végre a rájuk kirótt intézményszűkítést. Most azonban biztos, hogy pénzük még évekig nem lesz több, új hitelt viszont egyre kevésbé vehetnek fel. Közben pedig minden korábbinál kevésbé hivatkozhatnak majd a velük azonos pártállású Orbán-kormány szűkkeblűségére. Így az eddigi önkormányzati modell egyre kevésbé lesz fenntartható, valamit mindinkább lépni kell.

Önkormányzati szerkezetünk talán legnagyobb hibája, hogy a kivételesen széles intézményrendszert működtető, kiterjedt hatósági jogokat gyakorló széttagolt önkormányzati struktúra finanszírozása teljességgel központosított. Nem az fizeti a számlát, aki rendeli az ételt. A Fidesz szinte bizonyosan nem hallgat a baloldali közgazdászok régi javaslataira, és nem kurtítja meg radikálisan az önkormányzatok számát. De az adórendszer nagyszabású átalakításával a helyi adóknak sem igen ad majd teret, ez ugyanis feltételezné például az ingatlanadó szinte minden ingatlantulajdonosra való kivetését.

Így viszont marad a már régóta folyó lopakodó centralizáció felgyorsítása. Nemsokára megalakulnak a befolyásos megyei közigazgatási hivatalok, a központból történhet a tanárok bérének finanszírozása, a középiskolák, a kórházak idővel kikerülhetnek az önkormányzatok felügyelete alól. Csakhogy ekként az 1989-es fordulat vívmánya: a valóságos helyi hatalom gyengülhet meg veszélyesen.

Végleges elhatározás még nemigen látszik, ám a kétharmados Orbán-kormány aligha teheti meg, hogy nem cselekszik valamit, és csupán nézi a Fidesz által vezetett önkormányzatok égető bajait.