Két háború és egy súlyos krízis kellett hozzá, de a világ egyik legfeszültebb térsége elkezdett máshogy gondolkodni az összefogásról

Az amerikai-iráni háború az egész világot rádöbbentette, hogy egyetlen gyenge pont megszorongatásával milyen könnyű a világgazdaságot megrengetni. A Hormuzi-szoros lezárása – valljuk be, kevésbé váratlanul – a Közel-Kelet jóléti monarchiáiban okozta a legnagyobb kárt, ezért gőzerővel törtek a felszínre azok a régóta meglévő, de többnyire sarokba hajított tervek, amelyek a térség hálózatosabb infrastrukturális összeköttetésére törekedtek. Új lendületet kapott az egykori oszmán Hidzsáz-vasútvonal újjáépítésének terve, amely Törökországot kötné össze Szaúd-Arábiával Szírián és Jordánián keresztül, stratégiai szárazföldi alternatívát teremtve a tengeri szállítási útvonalakkal szemben. A megvalósítás előtt ugyanakkor komoly kihívások állnak: a műszaki együttműködés hiánya, a szélsőséges csoportok fenyegetése és a térség továbbra is törékeny biztonsági helyzete.