Sok mindent végiggondol az ember, ha kap egy ilyen kitüntetést. Én azokra gondoltam, akik eljuttattak ide, mindenekelőtt az édesanyámra - aki jószerével egyedül nevelt fel négyünket -, meg a családom tagjaira, a tanáraimra és az 1956-os Intézet alapító igazgatóira, Litván Györgyre és Hegedűs B. Andrásra, hiszen ez az elismerés a szervezetnek is szól.

Mely témákat kellene még kibeszélni azok közül, amelyekkel az intézet foglalkozik? Ez már lezárt fejezet?

Nincsenek lezárt fejezetek a történelemben, mert új korok új kérdéseket fognak feltenni. Amiről most azt gondoljuk, hogy evidencia, az a későbbiekben talán nem lesz az, vagy legalábbis kevésbé lesz fontos. Az 1956-os eseményekben a világtörténelmi jelentőség, a nemzetközi összefüggések, meg a kommunista rendszer felbomlásának perspektívája helyett talán sokkal érdekesebb lesz a történelmet csináló, rendkívüli helyzeteket megoldó ember, akire eddig sokkal kevésbé figyeltünk oda.

Milyen tervek foglalkoztatják?

Az utóbbi években 1956-tal kevesebbet foglalkozom, sokkal jobban érdekel a Kádár-korszak és a rendszerváltás, amely lassan történelmi távlatba kerül. Ezúttal nem emberek, inkább fogalmak állnak az érdeklődésem középpontjában.

Mit jelent önnek a Széchenyi-díj?

Plusz erőt ad a további tervekhez. Nincs bennem olyan érzés, hogy most hátradőlhetek. Megelégedéssel tölt el, de előre vezet.