Nem kellemes érzés a nyilvánosság elé állni ezekkel az ügyekkel, de halálos fenyegetéseket kaptam, ezért meg kell tennem - így indítja a Magyar Nemzetnek adott interjúját Balogh Zsolt, a BKV volt megbízott vezérigazgatója. "Részben könnyítek a lelkiismeretemen, részben pedig hatástalanítani próbálom az engem ért fenyegetéseket" - nyilatkozza a lapnak Balogh.

A korábbi vezérigazgató arról is beszél, hogy a politikával akkor találkozott először, amikor Hagyó Miklós berendelte az irodájába. A szocialista főpolgármester-helyettes éppen két kézzel 40 deka párizsit tömött magába, amikor Baloghot bemutatták neki. Hagyó ekkor mondta Baloghnak, hogy legyen kemény, "mert itt végre kell hajtani a dolgokat, és aki nem teszi, annak nincs kegyelem, annak el kell vágni a torkát".

Az irodában Hagyó közölte Balogh Zsolttal, hogy Hatvani Szabó János időnként felhívja majd telefonon, és "az olyan lesz, mintha ő hívná személyesen. Valahogy úgy fogalmaztak, hogy Hatvani Szabó lesz a tartótisztem."

Arra a kérdésre, hogy mikor jött az első telefon, Balogh Zsolt azt válaszolta, 2007 novemberében. Az hangzott el, hogy a "győztes cég majd jelentősen árat fog emelni, és a vállalt határidőt is kitolja". A vonal túlsó végén Hatvani Szabó János volt, aki bemutatta őt Hagyó Miklósnak.

Mint az interjúban elmondta, eleinte nemet mondott a kérésre, ekkor Hagyóhoz kellett mennie. Úgy fogalmazott: "Hagyónak van egy bosszantó eljárása. Szokása, hogy nyakon ragadja az embereket, mintha barátkozna, de ezt elviselni igazi fizikai tehertétel". Hozzátette: neki is elkapta a nyakát Hagyó, így sétált vele az irodája előtti folyosón, s közben a főpolgármester-helyettes elmondta, hogy "a szerződésmódosítást márpedig meg kell csinálni, és a többletpénz teljes összegét ki kell fizetni még karácsony előtt, azaz napokon belül".

Balogh Zsolt azt mondta, a módosított szerződést továbbengedte, a teljesítést elismerte, mert úgy gondolta, nem tehet mást, és féltette az állását.

Arról is nyilatkozott, hogy "egyszer éppen Hagyóhoz mentem, és ott ült az előszobájában a tartótiszt. Kinyitotta a táskáját, volt benne egy nagyméretű boríték, tele pénzzel, azt mondta, ez jött vissza az általam átengedett beruházásból. Az általa említett visszatérítési ráta negyven százalék volt. És ez egyetlen eset volt a sokból."

Balogh Zsolt elmondta, később Hagyó Miklós szocialista főpolgármester-helyettes "közölte velem, hogy ezentúl konkrét utasításokat fog adni, és azt mondta, éves tagdíjat kell fizetnem neki, 15 millió forintot, készpénzben."

Balogh Zsolt elmondta: mintegy 70 millió forintot juttatott el Hagyó Miklóshoz.

"- Honnan szerzett ennyi pénzt? - kérdezte a Magyar Nemzet újságírója -
- A BKV-nál adták össze, a Hagyóhoz közel álló vezetők, már tudták, hogy én fogom kézbesíteni.
- És ők honnan szerezték?
- A BKV körüli cégektől.
- Hol adta át a dobozokat Hagyónak?
- Lelovics Ottó szobájában.
- Mit szólt Hagyó a pénzhez?
- Örült neki, megköszönte.
- Miért nem ment a rendőrségre, miért nem tagadta meg az együttműködést?
- Ekkor már féltem. Tudtam, hogy amiatt a bizonyos első eset miatt zsarolható vagyok, és kezdtem látni, milyen összetett pénzbehajtó szervezettel van dolgom."

Miért tűrte mindezt? - hangzott a lap kérdése. Balogh Zsolt erre így válaszolt: "Mert gyenge akaratú voltam és gyáva."

Hozzátette: ő soha egy forintot sem kapott a pénzből, a cégtől is végkielégítés nélkül távozott.

Balogh végül kifejtette: "azzal, hogy mindezt elmondom a nyilvánosság előtt, van még egy célom. Nagyon sok hozzám hasonló, gyenge és megfélemlített ember dolgozhat még az állami cégeknél. Nekik szeretnék segíteni, hogy az én példámból okuljanak."