A köztársasági elnök az elmúlt mintegy négy és fél év saját külpolitikai-diplomáciai tevékenységét összegezte a Sándor-palotában, a Magyarországra akkreditált diplomáciai vezetők előtt. Sólyom László angol nyelvű beszédében kifejtette: minden fórumon és tárgyaláson a kulturális nemzet fogalmának és létező valóságának elfogadtatásáért érvelt.

Mint fogalmazott, Európában nyilvánvalóan léteznek olyan közösségek, amelyeket összetart a közös nyelv, kultúra, történelem és identitástudat, tekintet nélkül az országhatárokra és az állampolgárságra.

Az ilyen kulturális nemzethez tartozást és kinek-kinek a saját államához való lojalitása szerinte nem mond ellent egymásnak. Ellenkezőleg: a kulturális nemzetnek egy másik államban kisebbségben élő részei akkor integrálódnak gyümölcsözően az adott államba, ha a többségi nemzetnek biztosítják a kisebbségi személyek és közösségek jogait, és a más nemzetűekben nem veszélyt, vagy legalábbis problémát látnak, hanem értéknek és országuk gazdagodásának tekintik őket.

Az államfő közölte: felhívásai a felszabadult nyitottságra és kölcsönösségre nem mindig találtak fogadtatásra a szomszédos országokban, amelyekben pedig 3 millió magyar él. Ezért, mint mondta, tudomásul kellett vennie, hogy ennek érdekében nekünk és utódainknak tovább kell fáradozni.

Örömére szolgált azonban, hogy egyes súlyos aggodalomra okot adó fejlemények mellett másutt igen kedvező irányba haladnak a dolgok.

Sólyom László végezetül a hármas, spanyol- belga-magyar uniós elnökség prioritásai között említette a szomszédságpolitikát, a kisebbségségi jogok védelmét, az illegális migráció visszaszorítását, valamint az EU kevésbé fejlett régióinak felzárkóztatását..