Komoly visszhangot váltott ki a Művelt Alkoholista blog egyik írása, amely vasárnap ezzel a címmel jelent meg: Van-e jövője a tokaji aszúnak? A vitát egy tekintélyes amerikai szaklap, a Wine Spectator cikke generálta, amelyben a szerző arról elmélkedik, hogy bár ő személyesen nagyon is szereti a "tömény" édes borokat, így a tokaji aszúkat is, de ettől függetlenül a világ borfogyasztói az utóbbi évtizedekben mégis meglehetősen lanyha érdeklődést mutatnak az ilyen nedűk iránt.

Kell-e temetni az aszúkat?

Az amerikai lap által felvetett probléma sajnos létezik, mindez már elég régóta foglalkoztatja a borvidék vezető borászatait. A témáról számos cikk megjelent a hazai sajtóban, és az InfoRádió bormagazinja, a Hordóminta is többször érintette a kérdést. Legutóbb karácsony előtt hallhattak erről, de Szepsy István és Mészáros László is már többször nyilatkozott az aszúk és Tokaj-hegyalja nemzetközi megítéléséről.

A vezető hegyaljai pincészetek 1997-től már szakmai vitát kezdeményeztek arról, hogy az aszúk iránt megnyilvánuló közömbösség miatt vajon érdemes-e nagyobb hangsúlyt fektetni az úgynevezett késői szüretelésű, vagyis rövidebb ideig érlelt, többnyire kevésbé botritiszes ízvilágú, és az aszúkhoz képest mérsékeltebb fogyasztói áron piacra dobható édes borok termelésére.

Bár a vita évekig elhúzódott, a piac gyorsan megadta az igenlő választ, és a legtöbb érintett pincészet hazai és külföldi kínálatában jó ideje megtalálható egy vagy több késői szüretelésű (angolul late harvest) tétel. Mindez az aggodalmakkal ellentétben nem okozta az aszúk további térvesztését, ellenkezőleg: az új és sikeres bortípus lehetőséget ad a gazdasági túlélésre azoknak a pincészeteknek, amelyek továbbra is készítenek magas minőségű aszúkat.

Száraz tények

A "késői szürettel" kapcsolatos viták után 2002-ben újabb felfokozott időszak következett Tokaj-hegyalján, ekkor mutatkozott ugyanis be Szepsy István immár legendássá vált száraz bora, a mádi Úrágya dűlőből származó furmint. A bor pillanatok alatt hatalmas sikert aratott a belföldi borértők körében, mégis sokan tartottak attól, hogy ha Tokaj határozottan rááll a magas minőségű száraz borok készítésére, akkor talán az utolsó szöget is beleütik az aszú koporsójába.

Az idő ismét az újító szándékot igazolta. Mint Szepsy István az InfoRádióban is többször kifejtette: Tokaj legfontosabb kincse továbbra is a világ első számú természetes édes bora, az aszú. Ugyanakkor a hegyaljai borászok nem hagyhatják figyelmen kívül azt a tényt, hogy a világ borízlése jelenleg megváltoztathatatlan, vagyis a nagy száraz borok kultuszával szemben az édes borok istenítése már végérvényesen a múlt.

Szepsy, és nyomában egyre több vezető hegyaljai borász azt állítja, hogy a magas minőségű száraz bor egy újabb kiváló lehetőség a borvidék számára. Ezek a borok egyre népszerűbbek itthon és külföldön egyaránt, így az üzleti sikerek mellett alkalmasak arra is, hogy nemzetközi szinten ráirányítsák a figyelmet a hegyaljai termőterületek különlegességére és gazdagságára.

Ettől nem fogják egy csapásra megszeretni a koncentrált édes borokat a világban, de a kiemelkedő száraz borok segítségével keltett "hullámokon" a tokaji aszúk nagyszerűségét is jobban lehet kommunikálni.

A dolgok állása

Az aszúk nemzetközi sikerességéről dúló vita tehát elég régóta, sok éve tart, és úgy tűnik, hogy a borvidéket feszítő számos kérdés közül talán nem is ez a legfontosabb. Az is valószínű, hogy a Hegyalján tapasztalható ellentmondásoknak egy része szintén szerepet játszik az aszúk relatív sikertelenségében. Minderről Szepsy István a közelmúltban nyilatkozott az Indexnek.

A neves mádi termelő az InfoRádióban nemrég elmondta, a megoldás szerinte az lehet, hogy tovább kell emelni a magas minőségű száraz borok, illetve a késői szüretelésű tételek és az édes szamorodni arányát. Arra pedig törekedni kell, hogy csak kiváló minőségű aszúk szülessenek meg. Nem feltétlenül baj, ha ezekből kevés van a piacon, hiszen a nagyon magas presztízsű termékek mennyisége amúgy is szükségképen jelentősen korlátozott.