A Népszabadság arról ír: érett demokráciában megszokott, hogy akár húsz vagy még több évig ugyanaz az ember irányítja egy tárca apparátusát. Magyarországon ezzel szemben egy-egy politikai váltás - akár önkormányzati szinten is - a középvezetői karba is erősen belevág. Ennek következményeként az apparátusokat egyre kevésbé lehet mozgatni választás közeledtével. Egy új kormánynak mindig egyszerűbb saját embereket hozni, mint mérlegelni, hogy szakmailag megfelelő-e egy régi vezető. A kormányváltást ígérő hónapokban tehát mindenki vár. A választások utáni első hónapokban ugyancsak - immár az új vezetők utasításaira. Szinte mindenki számára egyértelmű, hogy ez káros az ország számára; semmi sem indokolja, hogy legalább egy évre leálljon az adminisztráció, mégis mindig ez történik.

A Magyar Nemzet arról közöl cikket, hogy Magyarországon nem rossz dolog a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) bukott elnökének lenni. Farkas István ugyanis, aki a pénzügyi válság kitörése után megfogalmazott kritikák miatt lemondott a felügyelet elnöki posztjáról, a Magyar Nemzet információi szerint jelenleg is volt munkaadója kenyerét eszi tanácsadói minőségben. Hogy ezért a munkáért mennyit kap, és pontosan mi is a feladata, azt a felügyelet nem árulta el. A készülő új PSZÁF-törvény ismeretében Farkas "továbbszolgálata" nem is annyira meglepő, a szocialisták ugyanis az új szabályozás révén valósággal bebetonoznák a felügyelet általuk kijelölt vezetését. Egyrészt visszatérnének a 2004-ben, Szász Károly emlékezetes lemondatását követően szétvert vezetői struktúrához, amiben az elnök mellett két alelnök felelt a PSZÁF működésért, másrészt a vezetőket hatéves időtartamra neveznék ki. Fizetésüket a jegybankelnök díjazásához rögzítenék, több tíz millió forintos végkielégítést írnának elő számukra, amelyet akkor is megkapna a család, ha az elnök vagy két helyettese munkaszerződésének ideje alatt elhalálozna.