Infostart.hu
eur:
364.35
usd:
316.01
bux:
150381.6
2026. augusztus 13. csütörtök Ipoly

Várszegi Asztrik 1956-ról: "A fölszabadult öröm emléke mindig bennem van"

Nagy Imréék kivégzésekor vidéken is lehetett érezni, hogy az `56-os forradalom milyen következményekkel jár - mondta az InfoRádió Aréna című műsorában Várszegi Asztrik. A pannonhalmi főapát, bár csak tíz éves volt akkor, amikor a forradalom híre eljutott Sopronba, szavai szerint látta, hogy az emberek hihetetlenül boldogok, és ő is boldog volt. "Ennek a szabadságnak és ennek a fölszabadult örömnek az íze és emléke mindig bennem van, hiszen a gyermek a jóra szívesen visszaemlékezik" - hangsúlyozta.

Október 23-ára, a forradalom ünnepére készülünk. Ön szerint milyen ünnepünk lesz idén?

Nehéz bármit is megjósolni, mert a magyar társadalom összetétele hangulatában, elgondolásaiban rendkívül polarizált és ennek alapján próféciát mondani lehetetlen. Szívemből kívánom a magyar népnek, hogy tudjon végre őszintén és közösen ünnepelni. Az lenne jó, ha 1956-ot mindenki egyformán nemzeti ünnepnek tekintené, hiszen akkor teremtettük meg annak a szabadságnak az alapjait, amelynek egészséges, józan kiteljesedését még a ma élők is várják.

Tízéves volt 1956-ban. A később "ellenforradalomnak", "felkelésnek", illetve "sajnálatos eseményeknek", és várhatóan most már véglegesen forradalomnak nevezett eseménysorról idők múltán változott az önben kialakult kép, vagy mindig azonos volt?

Tízévesen a családi környezet határozza meg az ember gondolkodását. Ha képet akarnék rajzolni az '50-es évekről, akkor gomolygó, sötét, őszi és esős vagy viharos felhőket rajzolnék. Ebben a hangulatban teltek az éveim az iskolában egészen 1956-ig. 1956. október 6-án közvetítették Rajk László temetését, azt már a rádión csüngve hallgattam. A tízéves gyerekben alighanem tudatosult, hogy valami történik, valami várható. Az iskolában is érzékeltük az átalakulásokat. Megszűnt az orosztanítás, áttértünk a német nyelvre, kijárási tilalmak voltak. Ezek a kísérőjelenségek mind arra utaltak, hogy valami készül. És amikor a forradalom híre eljutott Sopronba, láttam, hogy az emberek hihetetlenül boldogok, és én is boldog voltam. Ennek a szabadságnak és ennek a fölszabadult örömnek az íze és emléke mindig bennem van, hiszen a gyermek a jóra szívesen visszaemlékezik. Úgy hiszem, akik ma beszennyezik ezt az ünnepet, nem ismerik ezt az érzést, mert ha ismernék, nem így viselkednének.

Családunkat közvetlenül érintette a forradalom, hiszen legkisebb nagybátyám akkor átmenetileg a soproni Erdészeti Egyetem hallgatója volt, később pedig disszidálnia kellett, mert a megtorlás őt is elérte volna. November 4-én a nagyszüleim is elhagyták az országot, mert úgy tudták, hogy a szüleimmel mi is kimentünk Ausztriába. Vagyis mi ott vidéken is megéltük a forradalmat.

Én akkor nem tudtam, hogy Nagy Imre kommunista volt, csak azt éreztem, hogy ez az ember a magyar nemzet mellé állt és kollektív, őszinte vágyakat próbált megvalósítani. Sírtam, amikor bejelentették a kivégzésüket. Mondhatom azt is, hogy Nagy Imrééket sirattam, de inkább az az igazság, hogy a saját sorsunkon keseregtem, mert nem tudtuk, hogy mi következik.

Nem tudták, de azért érezték, hogy mi következik? Lehetett érezni?

Lehetett érezni, mert ugye egy kisváros levegőjét is szennyezi a szóbeszéd, hogy a szomszédból elvitték a temető mellet lakó X bácsit, mert megmutatta a Nyugat felé vezető utat, hogy a másikat megverték, vagy hogy emberek tűntek el.

Õrületes nap volt, amikor Sopron útra kelt és megindult Ausztria felé. A Mária-szobor előtt, a belvárosban álltak a teherautók, buszok, amelyek szállították az embereket Ausztriába. Óriási káosz volt, és a mai napig keserű élmény bennem a szorongás, amit 1956. november 4-én és 5-én éreztem. Együtt laktunk a nagyszülőkkel, nagymama és nagypapa nagyon fontos volt az életemben, és amikor visszamentünk a lakásunkba, őket már nem találtuk. És hogy a családi kötelékek milyen erősek: a nagyszülők egy hónap múlva ugyanolyan kalandos úton, ahogy disszidáltak Ausztriába, átjöttek a határon és hazajöttek.

Föl sem vetődött, hogy ön a családjával elmegy?

De, állandó téma volt. A család félt attól, hogy megismétlődik '56 novemberében az, ami 1945 tavaszán, a szovjet csapatok bejövetelekor történt. Raboltak, nőket erőszakoltak, tudjuk mi történt. Ezért elhagytuk a Győri út melletti lakásunkat, és elmentünk egy baráti családhoz a Lővérekbe, mert azt gondoltuk, hogy ott jobban átvészeljük az orosz megszállást. Két nap után kerültem vissza a városba, és szívet szorító volt azt látni, hogy az oroszok tüzek mellett melegedtek az Ikva-parton, ágyúcsövek meredtek a város középületeire. Egyértelmű volt, hogy hó, halál, megszállás, és ki tudja még mi vár még ránk. Édesapámék végül mégis úgy döntöttek: maradunk.

A teljes beszélgetést pénteken 19 órakor hallhatják az InfoRádió Aréna című műsorában.

Hanganyag: Exterde Tibor

Címlapról ajánljuk
A Kárpátokra nézve is van bőven tanulsága a kolumbiai földrengésnek

A Kárpátokra nézve is van bőven tanulsága a kolumbiai földrengésnek

Százak vesztették életüket a hétfői kolumbiai földrengésben, míg a szomszédos Venezuelában júniusban volt két, 7,2-es, illetve 7,5-es erősségű földrengés, a kettő között furcsa mód a látszólagos földrajzi közelség ellenére viszont nincs összefüggés. Van viszont tanulság bőven, erről is beszélt Harangi Szabolcs geológus, vulkanológust, az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára az InfoRádióban.

Rendkívüli kormányzati tájékoztató jön Paksról csütörtökön, Magyar Péter külön is üzent a helikopterezésről

Csütörtökön 15 órakor tartják a kormány tájékoztatóját a szerdai paksi kihelyezett kormányülés után. Részletes tájékoztatást adnak a dunai fenékküszöb megépítéséről és a két bárka esetleges elsüllyesztéséről.
inforadio
ARÉNA
2026.08.13. csütörtök, 18:00
Sinkó Eszter
egészségügyi közgazdász
EZT OLVASTA MÁR?
×
×
×