Nekem ez a hozzáállás jön be - még akkor is, ha néhányan kicsit renegátnak tartanak -, akár a diplomáciai munkámról van szó, akár másról. Szerintem kell egy kis bátorság ahhoz, hogy az ember néha belevágjon dolgokba, és szembemenjen azzal, ami elfogadott. Én ilyen vagyok.

Ez azt jelenti, hogy szimplán különbözni akar, vagy egyszerűen azt csinálja, amit jónak lát?

Nem akarok különbözni. Szerintem kell egy bizonyos fegyelem is ahhoz, hogy az ember meg merjen tenni rendhagyó dolgokat. Ha vesszük a diplomáciát, a hagyományos részét előbb itt is el kellett sajátítani, egy bizonyos pozíciót el kell érni. Kicsit olyan ez, mint a zenében: meg kell tanulni az akkordokat és használni a hangszert ahhoz, hogy az ember el tudjon indulni a kísérletezés irányába. Az alapok lefektetését nem lehet megspórolni. Félreértés, hogy az élet állhat kizárólag újításból. Ellenkezőleg. Az alapoknak stabilaknak kell lenniük. A fiataloknak azt tudom ajánlani, hogy tanuljanak nyelveket és tanulják meg jól a szakmájukat, azután lehet bátran kísérletezni.

Nyilván már a nagykövetsége alatt sem kedvelte mindenki a hagyományostól eltérő stílusát.

Igen, voltak már itthon is vitáim. Nem mindenki hitte el, hogy lehet kombinálni a kezdeményező, bátrabb munkamódszert azzal a diplomáciával, ami Magyarországot eddig jellemezte, én viszont pont az ellenkezőjét vallom. A magyar diplomáciát meg kell újítani, modernizálni kell, és nagyon remélem, hogy a mostani kitüntetésem a fiataloknak is azt jelzi, hogy bátornak kell lenni.

Mennyire látta hasznát az ország az ön ötéves munkájának és az újító módszereinek?

Szerintem nagyon nagy hasznát látta. Az Egyesült Államok világhatalom, ennek a központjában dolgoztam. Olyan embereket kellett meggyőzni arról, hogy mi is létezünk, akiknek ennél fontosabb dolgokra is alig van idejük. Azt akartam, hogy teljesítménnyel és rendhagyó dolgokkal folyamatosan jelen legyünk az amerikai politikai elitnél. Ez sikerült is, erről még ma is kapok visszajelzéseket, két év elteltével.

Magyarországon mennyire van lehetőség a diplomácia megújulására?

Szerintem ez vezetés kérdése. Ha a politikának erre van igénye, akkor a diplomácia meg fog újulni. Talán az én kitüntetésem azt mutatja, hogy ez a helyzet. Erről egyébként nem tudok meghatódottság nélkül szólni, mivel, mint nagykövet, rengeteg kitüntetést adtam már át életemben. De amikor az ember maga kapja meg, végiggondolja, hogy mekkora értéke van ennek. De én fordítva is megvilágítanám a kérdést. Ha Magyarország nem fedezi fel, hogy határozott külpolitikára van szükség - én egy markáns transzatlanti külpolitika mellett köteleztem el magam, és erre építettem a munkámat -, akkor az ország nem kerül fel a világtérképre. Ez csak akkor lehetséges, ha az ország bátor, újító szellemben lép fel.

Egy interjúban úgy fogalmazott, hogy a magyar elit csak szerencsétlenkedik, nem lát ki az országhatáron túlra és túlságosan belterjes. Lát ebben változást?

Változást nem látok, de azt igen, hogy a magyar társadalom nagy részének igénye van a változásra. És azt gondolom, hogy az elitnek nagyon össze kell szednie magát, ha nem akar csúfosan bekerülni a történelemkönyvekbe.