Én 1933-ban születtem, amikor már Hitler volt hatalom. Életem több szakaszában éltem meg különböző diktatúrákat. Volt egyszer a Hitler-korszak, majd Honecker idején a kommunista rezsim az NDK-ban. Akkoriban ezt egy örökkévalóságnak éreztem, és azt gondoltam, hogy ez eltart majd száz évig. Ismertem egy embert, aki ezt másképpen gondolta: II. János Pál pápa hitte, hogy ez nem lesz mindig így.

Még mindig emlékszem rá, hogy 1989. november 9-én Kölnben voltam; már 9 hónapja, hogy eljöttem Berlinből. Láttam a televízióban, hogy az emberek megrohamozzák a falat. Nem tudtam eldönteni, hogy ez vajon álom vagy valóság. Ezt mondtam most az augusztus 20-ai szentbeszédben is, hogy bizton állítható: Magyarország ehhez jelentősen hozzájárult azzal, hogy megnyitotta a vasfüggönyt.

Mondok egy személyes történetet. Van egy unokaöcsém, aki a családjával az NDK-ból egy Trabanttal jött Budapestre, és az elsők között volt, akik átmentek az osztrák határon. Szóval, azt akarom ezzel mondani, hogy ez egy óriási tett volt, ami elvezetett a szabadsághoz és Európa újraegyesítéséhez.

Ez minek szólt elsősorban, a szívnek vagy a léleknek?

Együtt a kettőnek. Ezeket nem lehet elválasztani. Minden embert érint. Nem lehet beszélni észről vagy szívről. Azt gondoltam, hogy ezt én már soha nem fogom megélni ezen a világon. Miután megéltem, soha nem felejtem el, és hálás vagyok azért, hogy nem egyeztünk ki a kommunizmussal.

Ön a szentbeszédében egyebek mellett az abortuszról és az eutanázáról is szólt. Ha lehet így fogalmazni, akkor ezek a katolikus egyház klasszikus témái. Aktuálpolitikai kérdések, mint például a gazdasági világválság nem foglalkoztatják?

Na, várjon csak! Az nem igaz, hogy ezek csak a katolikus egyház témái lennének. Ezek nem katolikus privilégiumok, ezek nem különleges katolikus témák. Egyikük az élet kezdetéről, másik a végéről szól. Veszélyes dolgok ezek. A meg nem született gyermekek tudnának arról beszélni, hogy milyen egy abortusz. A templomban ezért ezekről kell szólni az embereknek, hogy mindezeket átérezzék. Tehát ezek nem katolikus témák, hanem az emberi jogok alapjához tartoznak. Ha napirendere kerülnének, és a katolikusok adnának válaszokat a gazdasági kérdésekre, akkor az jelentősen módosítana az értékeken.Az egyháznak kell-e adnia választ a gazdasági krízisre? Ha igen, mit?

Az egyháznak nincs receptje és elképzelése, hogy miként kellene rendbe tenni a gazdaságot.
De talán az emberek várnának válaszokat ezekre. Inkább szeretnének, hogy válaszokat kapjanak erre. A Jóisten nem a mi szobalányunk, és az egyház sem az. Mi nem vagyunk gazdasági szakértők, teológusok vagyunk. Annyit tudok erről mondani, hogy meg kellene fékezni a korrupciót, a jogot és a törvényeket kell alkalmazni a különböző gazdasági területeken is. A gazdasági válság nem egy természeti jelenség. Ebben mi emberek vagyunk a hibásak a móhóságunk és a felelőtlenségük miatt. Ha a gazdasági és bankvezetők hívő keresztények lennének, és legalább havonta egyszer eljönnének hozzánk gyónni, akkor ez a katasztrófa nem történt volna meg. Tehát nincsen receptünk erre vagy arra a problémára, ez nem az egyház feladata. A gazdaságért, az egészségügyért vagy a szabadidőért nem felelhet az Isten, ezek emberi dolgok.

Az emberek sok esetben saját magukat helyezik Isten elé. Emiatt lesz a korrupció; ez botrány! Ezeket ki kell vizsgálni, ellenőrizni kell. Egy demokratikus államnak és kormányának ezeket ellenőrizni kell. Mondok egy példát. A német egészségügyi miniszterasszony a spanyol nyaralására elvitte a szolgálati autóját, amit később elloptak. A kormánynak most olyan intézkedéseket kell hoznia, amelyek meg tudnák előzni az ilyen eseteket. Ez a demokrácia. Az egyházban - és ezt mint kölni érsek mondom - mi a legmagasabb szinteken rendelkezünk ilyen kontrollszervekkel. Nekem van például egy nagy tanácsadó testületem szakértőkkel, akik gazdasági téren engem ellenőriznek. Évi 50 ezer euró áll rendelkezésemre az irányítással összefüggő feladatokra, ezt a titkárságom különböző ügyek intézésére fordítja, amit könyvelnek. Később jön egy ember, aki mindezt átvizsgálja, leellenőrzi, majd én is átnézem ezeket. Ha én ezt érsekként megteszem, akkor ezt elvárnám a bankigazgatóktól vagy a gazdasági vezetőktől is. Ezért a kormányunknak még sokat kell dolgoznia, és kritikusan szemlélni a gazdasági vezetőket.