Elég lassú út volt. Én '56-ban menekültem el Magyarországról, 1957-ben kerültem Amerikába. Az első munkám Detroitban volt, a General Motorsnál, így kerültem bele járműtervezési programokba. A '60-as években nekikezdtek az Egyesült Államokban az űrkutatási problémák vizsgálatának, és bejelentették a Holdra való leszállást is. Akkor, mint járműtervező, az én irodám, a General Motors egyik kutatóintézete is nekikezdett a munkának. Több évig dolgoztunk a fejlesztésen, végül sikerült elnyerni a szerződést, hogy megtervezzük és kivitelezzük a Holdjárót. 1972-ben ez jutott fel a Holdra.

Melyek voltak a legnehezebb pillanatai ennek a munkának?

A legnagyobb kihívás az volt, hogyan lehet egy járművet - ami két asztronautát és berendezést cipel -, bepakolni egy kis, háromszög alakú térbe. Mert az Apollo-programban eredetileg nem volt beterveztek járművet, ez egy utólagos gondolat volt. A geológusok ugyanis többet akartak látni a Holdból, messzebb akartak menni attól a sík helytől, ahová a leszállóegység megérkezett. Az érdekelte őket, van-e ott kráter vagy hegyoldal. Végül elfogatták a javaslatunkat. Egy trükkös módszerrel összehajtogatva a jármű alvázát, sikerült bepakolni a rendelkezésre álló kis térbe. Más kihívások is voltak, például a nagy hőmérsékletingadozás a Holdon. Mínusz 160 foktól plusz 125-ig változott, tehát nem lehetett gumit vagy műanyagot használni.

A járművük végül három napot töltött a Holdon, majd újabb három jármű juthatott el oda. Gondolta volna, hogy a tervük ilyen sikeres lesz?

Amikor már végre megkaptuk a szerződést, és dolgoztunk rajta, akkor már biztos voltam benne, hogy sikerülni fog. Egy olyan csoportot hoztunk össze, akik szívesen dolgoztak ezen, mert nagyon érdekes munka volt. Tizennyolc hónapunk volt, hogy megtervezzük, kikísérletezzük és legyártsuk az első járművet.

Ön hogyan látja a magyar tudóstársadalom sorsát? Miért van az, hogy egyre több szellemi termék kerül külföldre, ahelyett, hogy itt alkalmaznák őket?

Rengeteg nagy képességű magyar tudós, a Szilárd Leótól, Neumann Jánoson át, Teller Edéig, magyarok voltak. Itt kezdték el tanulmányaikat, de ahhoz, hogy érvényesülni tudjanak, el kellett hagyni az országot. Ez szomorú dolog, remélem, hogy a jövőben sikerül a nagy képességű tudósokat itthon tartani.

Csak pénzzel lehet itt tartani őket?

Nem csak pénzzel, hanem kutatási lehetőségekkel. Laboratóriumokkal, jó felszereléssel. Ezek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy egy tudóst meg lehessen tartani.

Említette, hogy '56-ban hagyta itt az országot. Milyen kapcsolatot ápol szülőhazájával?

Annak ellenére, hogy már több mint 50 éve külföldön élek, még mindig magyarnak érzem magam és még mindig szívesen jövök haza. Ezt átadtam a családnak is. A két fiam, akik már kint születtek, nagyon jól beszélnek magyarul. És mindig ők forszírozzák, hogy ezt a nyelvet használjuk.