"A jövőre vonatkozóan szóba került-e valamilyen formában a balatonőszödi beszéd és annak hangneme, hogy a jövőben hogyan kommunkáljon Ön, hogyan beszéljen - akár a frakciótársaival is, egy zárt ülésen?"

Gyurcsány Ferenc: "Azért mosolygok, mert úgy kérdezi, mintha akár hallhatta is volna ennek az egyébként nem nyilvános ülésnek egyik hozzászólóját. Mécs Imre, a magyar demokratikus ellenzék nagy alakja, '56-os halálraítélt azt mondta: 'Miniszterelnök úr, egyetlen egy tanácsom van. Amit nekem meg kellett tanulni: beszéljen mindig úgy, hogy számol azzal a kockázattal, hogy vagy ezért, vagy azért, amit mond, az olyan fülekhez is eljut, ahova azt nem szánta.'

Azt remélem, hogy nem kell olyan országban élnünk - és azt is tudom, hogy ebben mindannyiunknak van dolga - ahol attól kell félnie a miniszterelnöknek, hogyha a gyermekét leteremti és hirtelen elragadtatja magát egy intő miatt, akkor másnap emiatt politikai konfliktusa lesz.

Hogyha szenvedélyesen beszél arról, hogy miért kellenek a reformok és a szenvedélytől fűtött megjegyzésében durva szavak is vannak, akkor nem kell azzal számolnia, hogy más jelentést és más értelmet kap.

Mindezzel együtt újra és újra, sokszor el kell mondani: sajnálom, hogy ha bárkit egy - egyébként nem nyilvános - megjegyzés szavai sértettek. Azért kell sajnálni, mert a miniszterelnök nyilvánvalóan egy drámai monológban megpróbált szövetségeseket, támogatókat találni fontos döntésekhez. E tekintetben pedig a beszéd túllépett önmagán, a küzdelem eszközévé vált.

A küzdelem eszközén pedig számon kérni a kiegyensúlyozott, nyilvános megszólalás összes jegyét, talán nem teljesen fair, de tudomásul vettem. Nem azzal foglalkozom, hogy mi fair és mi nem, hanem azzal, hogy azt mondom: sajnálom, hogy ha valakit sértenek ezek a szavak. Nem ezzel a szándékkal, hanem éppenséggel az aggódás, a szeretet és a felelősség szándékával szenvedélyes ez a szöveg."