A kormány tervei szerint a 105 ezer forintos egységes tandíjat vezetnének be a felsőoktatásban, amelytől az intézmények 50 százalékkal térhetnek el felfelé vagy lefelé. Az elképzelések szerint a jó tanulóknak nem kellene fejlesztési részhozzájárulást fizetni, a hátrányos helyzetűek pedig szociális támogatást kapnának.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektora szerint, bár a hallgatók által fizetendő fejlesztési részhozzájárulás az intézményeknél maradna, arra nincs garancia, hogy a felsőoktatási intézményeknek járó állami normatíva nem csökkenne a tandíj bevezetése után.

Klinghammer István úgy látja: a családok minden eddiginél jobban megfontolják majd, hogy melyik egyetemre íratják be gyermekeiket. Az iskolaválasztásnál a szülők fontos szempontja lehet a tandíj nagyságán túl az, hogy az intézmény piacképes diplomát ad-e vagy sem.

Mint mondta, már eddig is volt arra példa, hogy egy álláshirdetésben kizárták azokat a pályázókat, akik egy bizonyos egyetemen szereztek diplomát. A jövőben ez a gyakorlat is elszaporodhat.

Hozzátette: elképzelhető, hogy a jelenlegi 72 felsőoktatási intézményből csak nagyjából 40 marad, néhány intézménytől ugyanis elpártolhatnak a diákok.

Az ELTE rektora a jó megoldásnak azt tartaná, ha nem az egyetemek jelölnék meg keretszámaikat, hanem az állam minden egyes szak esetében megadná, hogy hány diák képzését támogatja. Így a diákok dönthetnék el, hogy hol akarnak tanulni.