„Jó újrakezdés az iráni-amerikai tárgyalásokon, bár a jövő még nem világos” – így jellemezte a Tehran Times című angol nyelvű lap Abbas Aragcsi külügyminiszter genfi tárgyalásait.

Az iráni diplomácia vezetője úgy értékelte a Teherán atomprogramjáról tartott legutóbbi fordulót, hogy azon „jó előrehaladást értek el”. Washingtonban a Trump-kormányzat attól tart, hogy Teheránnak elegendő dúsított uránja van egy atomfegyver létrehozásához.

JD Vance alelnök úgy nyilatkozott, hogy az Egyesült Államok „szeretné, hogy eredményes legyen a diplomácia, de Trump elnök minden lehetőséget az asztalon tart, hogy megakadályozza, hogy Iránnak nukleáris fegyvere legyen”.

Maszúd Pezeskián iráni elnök erre közölte: nem akarnak atomfegyvert és „nyitottak az ellenőrzésre” – ami alatt a nukleáris létesítményeket értette. Tudósítók szerint

Teherán és Washington párbeszédét ezúttal nem az európaiak, hanem a régió államai, Törökország, Egyiptom, Szaúd-Arábia, Omán, Katar és Irak ösztönözték.

Aragcsi külügyminiszter úgy fogalmazott, hogy bár alku nem született, de a felek megállapodtak az „irányelvekben”. Amerikai közlés szerint az irániak „két héten belül, részletes ajánlattal térnek vissza”.

A bizakodó megjegyzések ellenére, a két ország fegyveres erői farkasszemet néznek egymással. Az Egyesült Államok gyakorlatilag haditengerészete egyharmadát felvonultatta a térségben, Iránban pedig az ismétlik, hogy készek keményen visszavágni.

„A felek úgy érzik: kardcsörtetéssel erősíthetik tárgyalási pozícióikat” – jegyezte meg az amerikai Quincy Felelős Államvezetés Intézet alelnöke, Trita Parsi. Az is baj, hogy a Trump-kormányzat „nem tette világossá vörös vonalait”. Pedig, ha megtenné „és azok az amerikai és nem az izraeli érdekeket tükröznék, nagyon gyorsan alkut lehetne kötni” – mondta.

A helyzetet komplikálja, hogy közben az Irán legfőbb vallási vezetője, Hamenei ajatollah és nem a kormány irányítása alá tartozó Iráni Forradalmi Gárda közölte:

haditengerészete ideiglenesen lezárta a Hormuzi-szorost, az Arab, vagy Perzsa-öböl bejáratát, ahol a világ kőolaj-szállításának 20 százaléka halad át – ilyesmire 1980 óta nem volt példa.

Az indoklás szerint éles lőgyakorlat miatt függesztették fel a hajóforgalmat – ennek során cirkálórakétákat is kilőttek. Az ok az amerikai repülőgéphordozók felvonulása lehetett. Ezeket Donald Trump először a januári iráni tüntetések brutális vérbefojtása miatt vezényelte a térségbe, később pedig arra utalt, hogy ha nem lesz atomalku, támadást indíthat az iráni rezsim ellen.

Erre válaszul Irán legfőbb vallási vezetője, Hamenei ajatollah azzal fenyegetőzött, hogy „a tenger fenekére küldi az amerikai anyahajókat”.

A Gárda lépése újabb példája lehet az iráni belharcnak, mivel „az állam az államban”-nak is nevezett szervezet erősen rivalizál a kormánnyal és esetenként szabotálja a törekvéseit.

Szakértők szerint a kormány inkább a nyugati szankciók feloldása és az iráni gazdaság megerősítése miatt akar alkut a Nyugattal. A Gárda, amely a csempész-útvonalakat uralva profitál is a szankciókból, viszont „nyugati csapdának” tartja a tárgyalásokat.

A Gárda lépése közben nem is annyira az Egyesült Államoknak, hanem Japánnak, Dél-Koreának, Kínának és Indiának árthat, amelyek olajigényének 40-64 százalékát fedezik a Hormuzi-szoroson áthaladó szállításokból.