Íme, itt van az a helyzet, amikor a papíron jól kinéző gazdasági adatok elrejtik az átlagember küzdelmeit: Kínában 5,2 százalékos GDP-bővülést mértek a második negyedévben, a háttérben azonban egyre nagyobb küzdelem folyik a megélhetésért – főleg az olyan polgárok körében, akik az állami vagy exportorientált ágazatokban dolgoznak. A háttérben ott van az Egyesült Államokkal folyó vámháború is. Erről írt egy hongkongi és egy japán lap is.

A 30 éves Csang Csin-ming, aki egy állami ingatlanvállalat alkalmazottja, fizetésének csaknem negyedét veszítette el az elmúlt hónapokban. Míg korábban havi 5500 jüant keresett, most csupán 4200-at kap kézhez. Hogy fedezni tudja kiadásait, éjjel fél tizenkettőig dolgozik. A főállása után este és hétvégén ételt szállít ki. Minden este nagyjából 60-70 jüant keres, és abban bízik, nem fut össze kollégáival a kiszállítás közben. Azt is elmondta: sokan felmondtak az alkalmazójánál, és az így megmaradt munkákat is ő végzi el. Nincs más megoldás, „a fizetésem csökkentése hatalmas nyomás alá helyezett” – mesélte. Csang történetéről a South China Morning Post és a Japan Times írt.

A fizetéscsökkentések hátterérben az húzódik meg, hogy

Kínában a beruházásalapú és exportvezérelt növekedés továbbra is prioritást élvez a belföldi fogyasztással szemben.

Így az ipar bevételeinek csökkenése, a folyamatos árverseny, valamint az amerikai-kínai kereskedelmi feszültségek nyomán az állami vállalatok és az eladósodott önkormányzatok is kénytelenek költséget csökkenteni. Ennek az elszenvedői pedig gyakran a dolgozók.

A dél-kínai Csungcóban Huang Frank 28 éves tanár lassan három hónapja él fizetés nélkül, mert alkalmazója, az iskola nem kapta meg az állami finanszírozást. Mint mondja, jelenleg a szülei támogatják, és nem meri felmondani az állását. Egy másik tanár azt mesélte, hogy csupán az alapfizetését, a havi 3000 jüant kapja meg. A korábban kapott, 16 százalékos prémiumok hónapok óta késnek, így a számlák kifizetése után a pénzből már nem futja élelemre. „Lehet, hogy koldulnom kéne” – mondta.

Közben a kínai iparcégek körében egyre több a kifizetetlen számla: az autó- és elektronikai ágazatban ezek 10–16 százalékkal ugrottak meg, a víz- és gázszolgáltatóknál még jobban. A gazdaságpolitikai prioritás továbbra is az exportorientált gyártás – és szakértők szerint ennek az árát fizetik meg a kínai dolgozók.

A kelet-kínai Csiangszu tartományból származó Huang Ting-ting, aki korábban egy étteremben dolgozott pincérnőként, elmondta: mivel nincs elég vendég, a főnöke mindenkit havi négy nap fizetésnélküli szabadságra küldött. Huang inkább felmondott – és bár korábban napok alatt talált új munkát, most már június óta nem sikerül elhelyezkednie.

A kínai kormány régóta ígéri, hogy a belső fogyasztás élénkítésére és a jóléti kiadások növelésére helyezi a hangsúlyt, de a valóságban a gazdaság egyre inkább kétsebességű: dübörög a nemzetközi versenyben helytálló ipar, a lakossági életszínvonal viszont stagnál vagy romlik.