Minden eddiginél több választást tartanak majd ebben az évben a világon – elég csak az amerikai és az orosz elnökválasztást kiemelni.
Európában tovább menetelhet az újfajta radikális jobboldal – például szeptemberben, Ausztriában. Közben a polarizáció egyre inkább megnehezíti a stabil parlamenti többség kialakítását és a koalíció által kormányzott országoknak valószínűleg szélesebb többpárti megállapodásokra kell majd támaszkodniuk.
A döntéshozatalt továbbra is korlátozza, hogy kisebbségi kormány van Franciaországban, az instabilitás és a belső harcok (Németországban és Ausztriában), a közelmúltban összeomlott koalíció és az elhúzódó alkudozás (Hollandiában) vagy a több kis csoport támogatásától függő kormány kihívása, erre példa Spanyolország – jegyzi meg a Demo Finland nevű finn elemzőközpont.
Az elemzés szerint a politikai rendszerrel szembeni növekvő elégedetlenség növeli annak a valószínűségét, hogy a hagyományos jobbközép és balközép pártok politikai programjukban hajlamosak lesznek a szélsőjobb és szélsőbaloldal által támogatott radikálisabb politikákat is felkarolni. Ez a tendencia hatással van mind a döntéshozatalra, mind a választási eredményekre.
A júniusi belgiumi választás lehet az egyik példa. A radikális jobboldal a közvélemény-kutatások szerint a 2024. júniusi európai parlamenti választásokon jelentős győzelemre számíthat. Ez valószínűleg hatással lesz az EU politikájára az olyan területeken, mint a bevándorlás, az éghajlatváltozás és az unió bővítése.
A választók politikai frusztrációját tovább növeli a gazdasági helyzet. A magas energiaárak és a megélhetési költségek továbbra is aggodalomra adnak okot, még akkor is, ha a reáljövedelmek ismét növekedni fognak. Továbbra is fennáll az elégedetlenség a közszolgáltatások minőségével kapcsolatban, még akkor is, ha a pandémiát követően számos kormány küzd az egészségügyi ellátás javításáért. Sok a nézeteltérés a növekvő illegális bevándorlás kezeléséről és a zöld átállás felgyorsításáról is – jegyzi meg a finn intézet.
Néhány országban a lakosság jelentős ellenállást tanúsít a zöld politikákkal – illetve azok doktriner alkalmazásával – szemben.
Elég csak a gázkazánok várható betiltására vagy az autós közlekedés további szigorítására gondolni.
A politikai pártok belül is egyre inkább megosztottak – nem utolsósorban azért, mert nincs egyértelmű konszenzus olyan külpolitikai kérdésekben, mint az Izrael és a Hamász közötti háború, a kínai kihívás kezelése és az Ukrajnával kapcsolatos hosszú távú tervek. Nagy-Britanniában, ahol már lassan egy éve jósolják a Munkáspárt elsöprő győzelmét, a párt lábon lőheti magát a gázai háború miatti megosztottságával. A finn elemzők szerint épp a brit lesz Európa legfontosabb választása, miközben a szigetországban erős a status quo elleni hangulat.
Európán kívül a legnagyobb nemzetközi érdeklődés az Egyesült Államokra irányul az elnökválasztással. Márciusban Oroszországban is elnökválasztást tartanak, de már most sem sok kétség merül fel az eredményt illetően. Ami Ukrajnát illeti, még mindig nincs terv arról, hogy mikor tartják az elhalasztott elnökválasztást, miközben Volodimir Zelenszkij államfőt egyesek már kezdik autoriternek nevezni.