A szöveg érdekessége, hogy azt a jobb és baloldalhoz egyaránt kötődő írók, művészek, újságírók, jogászok, kölönféle kutatók írták alá, akik között zsidó származásúak vagy éppen muzulmán vallásúak is megtalálhatók.
Bevezetőjükben hangsúlyozzák: az aláírók eltérő politikai véleményeket képviselő, sokszor egymással vitában álló állampolgárok, akik azonban mélységesen aggódnak az iszlámizmus fokozatos erősödése miatt Franciaországban, amely, mint fogalmaznak, nemcsak a gondolkodás szabadságát, hanem általában „a szabadságot”veszélyezteti.
Az aláírók által „új totalitarizmusnak” nevezett jelenség szerintük lopakodva, „álarcban” tör előre, és legkomolyabb eszköze az, hogy az intolerancia áldozatának állítja be magát. E hozzáállásból aztán a szerzők szerint az következik, hogy e totalitarizmus ideológusai mindent megtesznek, hogy az „üldözötteket” az „üldözőktől” elkülönítsék.
Szerintük az iszlámista ideológusok azt állítják: a laicizmus megalázza az iszlámot, ezért ez utóbbinak sajátos státust, védelmet kell biztosítani, hogy ez a helyzet megszűnjön. Mindez egyfajta „fordított apartheidhez” vezet, ahol a magukat üldözötteknek vélők elkülönülnek az „üldözőktől”, írják az értelmiségiek, hozzátéve, hogy ez a törekvés homlokegyenest ellenkezik a köztársaság értékeivel, illetve alapjaiban támadja azokat.
De miről szól valójában ez az újfajta elkülönülés, szegregáció? – teszik fel a kérdést.
„Valójában nem arról van-e szó, hogy az iszlámizmus ily módon akarja jelezni szakítását a nemzeti közösséggel, annak törvényeivel és szokásaival, illetve kifejezi alapvető gyűlöletét hazánkkal és a demokráciával szemben?”
Szerintük ez az újfajta szeparatizmus az iszlám politikai és kulturális hódítását célozza. Majd így folytatják: „az iszlámizmus el akar különülni, mert elutasítja a többieket, beleértve azokat a muzulmánokat is, akik nem értenek egyet törekvéseivel. Az iszlámizmus gyűlöli a népszuverenitást, és megalázva érzi magát, ha nincs hatalmon.”
Az aláírók szerint ez az újfajta, lopakodó szeparatizmus elfogadhatatlan. „Olyan vilgában akarunk élni, ahol a nők és a férfiak szabadon együtt lehetnek, ahol a nőket nem tartják alacsonyabb rendű lényeknek, ahol az emberek különbségeik ellenére, félelem nélkül érintkezhetnek, és amelyet nem a vallások irányítanak” – zárják felhívásukat.