Björn Lomborg a 2001-ben megjelent Szkeptikus környezetvédő című könyvével lett híres. Az egykori Greenpeace-tag dán statisztikus hisztérikusnak nevezte az emberektől életmódváltást és már-már vallásos elkötelezettséget követelő, katasztrofális jövőképet festő öko-mozgalmakat.

Nem tartozott ugyanakkor azok táborába sem, akik képzelgésnek minősítették az éghajlatváltozást. Azt hangoztatta, hogy a zöldmozgalmak szén-dioxid-kibocsátásról és a biológiai sokszínűségről folyó kampánya helyett viszonylag egyszerű technológiai megoldásokkal kell alkalmazkodni helyzethez. Azaz: a kormányok ne költsenek dollármilliárdokat az emisszió visszafogására, hanem fordítsák ezeket a pénzeket humanitárius programokra, például az AIDS és a malária elleni harcra.
Nagy vitát kiváltó médiaszereplései miatt az ENSZ volt klímaügyi főnöke egyszer Adolf Hitlerhez hasonlította.

Idén azonban jött a pálfordulás. Lomborg hamarosan megjelenő könyvében már azt írja: "a globális felmelegedés manapság kétségkívül a legaggasztóbb dolog a világon", sőt, arra sürgeti a kormányokat, hogy minden évben költsenek dollármilliárdokat az éghajlatváltozás elleni fellépésre.

"Évi százmilliárd dollár befektetéssel a század végére megoldanánk a klímaváltozás problémáját" - írja Lomborg, aki szerint az egyik megoldás a szén-dioxid-kibocsátás megadóztatása lenne. Egy másik a "felhőfehérítés", egy olyan technológia, amellyel visszavernék a Nap hőjét az atmoszféra külső rétegeibe.

A kutató eddigi ellenfelei nem hatódtak meg túlzottan. A Föld Barátai mozgalom egyik képviselője például azzal magyarázta a hírt, hogy "a középkorúvá váló szkeptikus egyre kevésbé szkeptikus". A környezetvédelmi témákat vicces formában tálaló, de magát a problémát komolyan vevő Grist.org című oldal pedig úgy fogalmaz: Lomborg tudja, hogyan manipulálja a médiát, és most olyan álláspontra helyezkedett, amelyet több millió normális gondolkodású ember már úgyis magának vall.