Az új adónem bevezetését Nicolas Sarkozy személyesen jelentette be még tavaly szeptemberben, hangsúlyozva, hogy ily módon akarják rávenni a francia társadalmat a környezetkímélőbb energiaforrások használatára.

Az államfő által egészen mostanig erőteljesen támogatott törvény indulásként 17 eurót, mai árfolyamon mintegy négyezer ötszáz forintot számolt fel a háztartások, ipari létesítmények, illetve a járművek által kibocsátott szén-dioxid tonnájáért, és ez az összeg 2030-ra elérte volna a tonnánkénti 100 eurót, azaz a több mint huszonhatezer forintot.

A zöldekkel szimpatizáló szavazók elcsábítását célzó intézkedés kollektív felháborodást eredményezett a francia társadalomban, a vállalkozók egyenesen azzal vádolták a kormányt, hogy el akarja lehetetleníteni tevékenységüket, szerintük ugyanis az újabb teher tovább növeli versenyhátrányukat a más országokban működő, kevesebbet adózó cégekkel szemben.

A minden oldalról érkező nyomás hatására a kormány egy sor felmentést adott az ipar és a mezőgazdaság legkülönbözőbb szereplőinek, aminek az lett az eredménye, hogy az Alkotmánytanács decemberben megsemmisítette a szén-dioxid-adóról szóló törvényt, mondván, a mentesítések következtében az elsősorban egyenlőtlenségeket eredményez a társadalom tagjai között.

Néhány hónappal a regionális választások előtt a kormány akkor még kategorikusan kiállt a törvénye mellett, és jelezte, hogy újabb, az Alkotmánytanács által is elfogadható jogszabályt fog alkotni. Március 21-e óta azonban új szelek fújnak Párizsban, az államfő és kormánya szemmel láthatóan a hagyományos szavazótáborának a visszaszerzésére koncentrál.

A szén-dioxid-adó elhalasztásával máris megbékítette a gyáriparosokat, a fuvarozókat és a mezőgazdászokat, akik megkönnyebbülve, "bölcs döntésként" üdvözölték az új fejleményt. A környezetvédőket természetesen a rosszullét kerülgeti a szerintük "visszalépést" jelentő döntés miatt, amivel egyébként a környezetvédelmi államtitkár sem ért egyet, de őt a kormánypárti képviselők hamar helyre tették, mondván: a kormány tagjaként kötelessége beállni a miniszterelnök mögé.